Honfi Imre

Honfi Imre mérnök alezredes

osztályvezető

1928. december 10.-én született Békéscsabán.

Középiskolai tanulmányait Szeghalmon, a Péter András Gimnáziumban végezte, majd ezt követően 1948-ban felvették a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karára és a Bólyai Farkas Népi Kollégiumba. Katonai szolgálati ideje 1949-ben indult és mint a Honvéd Kollégium lakója folytatta tanulmányait. 1951-től a BME Hadmérnöki Kar Páncélos és Gépjármű Tagozatának hallgatója. 1952-ben mérnök főhadnagyként diplomázottés a Magyar Néphadsereg hivatásos tisztje lett.

Mint kiváló képességű fiatal mérnök a tanszéken maradt tanársegédnek. Később aspirantúrára jelentkezett, de disszertációját nem tudta megírni a forradalmi eseményeket követő koncepcióváltozás miatt.

1957-től a Haditechnikai Intézetbe került előadói munkakörbe a Műszaki Osztály Jármű Szakosztályára, majd itt 1958-től 1966-ig a Műszaki Osztály Szakosztályvezetője volt. Az eltelt idők alatt kiváló képzettségűés széleskörűáltalános műveltséggel rendelkező mérnöktisztté vált, munkáját nagy akaraterővel és hozzáértéssel végezte. 1966-ban megbízták a HTI Páncélos és Gépjármű Osztályának vezetésével. Osztálya tevékenységével és vezetésével jelentős haditechnikai eszközök fejlesztéséhez és rendszerbe állításához járult hozzá, mint például a FUG, PSZH, rakétaszállító gépjármű, Csepel 344 konténer jellegű felépítmények, műhelykocsi család. Vezetése alatt fejlesztették ki és került sorozatgyártásba az elméleti és gyakorlati vonatkozásban is az eddigi gépjármű típusokhoz képest bonyolultabb, korszerűbb D-566 típusú tehergépjármű.

Aktív közreműködésével hozzájárult a nemzetközi együttműködésből szakterületéhez tartozó fejlesztési munkák megismertetéséhez és végrehajtásához. Vezetési stílusában az érvekkel való meggyőzés érvényesült. A szabályzatok és harcászati előadások tapasztalatait rugalmasan alkalmazta az új anyagok, fejlesztési témák követelményeinek összeállításánál. Szívesen vett részt gyakorlatokon és tapasztalatcseréken. Az ipari szervekkel és az MN Szakfegyvernemi Főnökséggel rendszeres kapcsolatot tartott, személyes tevékenységével jelentős mértékben járult hozzá az ipar és a hadsereg közötti együttműködés szilárdításához.

Nagy kedvvel, lelkesedéssel végezte munkáját. Jó tárgyalókészségű, gyorsan kapcsoló, szellemes vitapartner volt. Kiemelt feladatoknál üzemeknél, csapatoknál folyó munkákban személyesen is részt vett, a felmerült problémák hatékony rendezésére nagy gondot fordított. Megfelelő kapcsolatokat épített ki a gyártó és felhasználó partnerek között. Kellően ismerte a hazai gépkocsigyártás lehetőségeit, bátran keresett új műszaki megoldásokat, az új konstrukciók, technológiák fejlesztését, beszerzését aktívan támogatta.

Osztályvezetőként odafigyelt beosztottjaira, képviselte érdekeiket, a problémák megoldásában segítőkészség jellemezte. Baráti viszonyban levő helyettesével, Vincze Árpád alezredessel nagyon jó, igazi csapatot sikerült beosztottjaiból kovácsolnia. Udvariassága, jó kedélye fogalommá vált a Haditechnikai Intézetben.

Számos polgári és katonai elismerést kapott, a hadsereg technikai fejlesztése érdekében kifejtett eredményes tevékenysége alapján és osztályvezetői beosztásban tartósan végzett átlagon felüli munkája elismeréseként többször is a „Haza Szolgálatáért Érdemérem” arany fokozatával tüntették ki.

1984-ben alezredesi rendfokozatban ment nyugdíjba, 2007-ben hunyt el.

Forrás: Honfi Géza