Vincze Árpád Gyula

Vincze Árpád Gyula mérnök alezredes

osztályvezető-helyettes

Budapesten született 1930. február 14.-én.

Édesapja Vincze István, édesanyja Németh Ilona gyári munkások voltak.

1947-ben géplakatos szakmunkás bizonyítványt szerzett és az Angyalföldi Csavargyárba került, ahol a szorgalmával, segítőkézségével az idősebb munkatársainak megbecsülését hamar kiérdemelte. Munkatársai biztatására leérettségizett, majd továbbtanult a Budapesti Műszaki Egyetem gépészmérnöki karának gyártástechnológusi szakán, ahol 1953-ban végzett okleveles gépészmérnökként.

Friss diplomájával Gödöllőre került a Gépjárműjavító Vállalat Gödöllői Gépgyárába, ahol a gyakornoki idő letöltése után a forgácsoló üzem vezetője lett. A Gödöllői Gépgyár abban az időben hadiüzemként a Honvédség ellenőrzése és irányítása alatt állt. A fiatal mérnök precíz és szorgalmas munkájára felfigyeltek a Honvédelmi Minisztériumban és áthelyezték a Honvédelmi Minisztérium Haditechnikai Intézetéhez (HTI) 1959-ben, ahol először még polgári alkalmazottként tudományos előadói státuszt töltött be a Páncélos és Járműfejlesztési Osztályon. 1961 áprilisától „beöltözött” és ettől kezdve honvéd főhadnagyként szolgálta a hazát és továbbra is ezen az osztályon élt a mérnöki hivatásának. Precíz és végtelenül fegyelmezett katona és kiváló tehetséges mérnök volt. Munkatársai főnökei egyaránt nagyon megbecsülték, tisztelték és szerették. Fokozatosan emelkedett a katonai ranglétrán és a hetvenes évek elején osztályvezető helyettesi beosztásba került, nyugállományba vonulásáig ezt a pozíciót töltötte be. Az osztály és kettejük közös és eredményes munkájának számtalan harcjármű, szállítójármű és kiszolgáló járműkifejlesztését és rendszerbe állítását köszönhette a Magyar Honvédség. (Az újkori magyar hadtörténelem legnagyobb volumenű fejlesztésének időszakáról van szó.) A teljesség igénye nélkül felderítő úszó harcjármű rövidített nevén FUG, páncélozott szállító harcjármű PSZH, a Magyar Honvédségnél rendszeresített Csepel gépjárművek azok számtalan célra kifejlesztett felépítményeivel, hírautók, mentő és tábori műtők, műhelykocsik, vegymentesítők, tábori pékségek, nyomdák, törzsvezetés számára kifejlesztett parancsnoki gépjárművek és a legendás D566-os, mely a létrejöttekor a világ egyik legjobb katonai tehergépjárműve volt. A rendszeresített harckocsik, önjáró lövegek és egyéb katonai gépjárművek hazai viszonyokhoz igazítását, továbbfejlesztését a T34-estől a T55-ösön át a T72-ig.

Vincze Árpádot munkatársai nagyon tisztelték és szerették. Tisztelték fegyelmezettségét, kimagasló szakmai tudását, következetességét, precizitását, hűségét és emberségét. Szerették, mivel minden feladatott emberi aspektusból közelített meg. Senkitől sem követelt többet, mint önmagától. Kiváló csapattag volt beosztottként és kiváló vezető volt osztályának vezetőjeként. A fejlesztések céljai közül sosem feledte el, hogy a járműveiket emberek kezelik majd és az ő életüknek, biztonságuknak megőrzése a legfontosabb.

2018-ban hunyt el.

Forrás: Ifj. Vincze Árpád