hihalmi Harmos Zoltán

hihalmi Harmos Zoltán

fejlesztő mérnök, osztályvezető, parancsnok

 

Harmos Zoltán 1893. február 14-én Vácott született. Az elszegényedett nemesi család elõbb a ciszterciek egri gimnáziumában, majd a cs. és kir. mödlingi Mûszaki Katonai Akadémián taníttatta fiát.

1913. augusztus 18-án avatták tüzér hadnaggyá, a cs. és kir. 19. tábori ágyús ezredhez, majd 34. tábori tüzér ezrednél szolgált. A végigharcolt elsõ világháború alatt 1915. május elsejétõl lépett elõ fõhadnaggyá. A világháború végén már százados. A Tanácsköztársaság alatti tevékenysége nem ismert. A világháborút követõen elõbb egy évre szabadságolják, de szeptembertõl már a nemzeti hadsereg miskolci 7. tüzér osztályánál szolgált.

1921-ben iratkozott be a József Nádor Mûszaki Egyetemre, ahol általános mérnöki diplomát szerzett. Egyetemi évei alatt sok gondot fordított a nyelvi felkészültségére is. Végzéskor már beszél németül, angolul, olaszul és franciául is. 1926 és 1930 között a HM 3/d osztályán szolgált, mint beosztott hadmérnökkari tiszt.

A HTI hivatalos megalakulásával került át a 3/d osztály állományából. 1932-ben a gyalogsági és géppuska lõszer korszerûsítéséért végzett munkája elismeréseképpen a Kormányzó Bronz Signum Laudis kitüntetést adományozott számára. 1934. április 26-ától nevezték ki az 1. szakosztály élére, majd novemberben léptették elõ alezredessé. 1938. november elsején léptették elõ ezredesnek, és másfél év múlva 1940. március elsejei hatállyal már õ a HTI parancsnokának helyettese. Beosztása megtartása mellett megbízták a harckocsigyártás ellenõrzésével, mint miniszteri biztost. 1942. október elsejétõl vezérõrnagy és november 15-ével a HTI parancsnoka. 1944. július elsejei hatállyal altábornagy.

Parancsnokságának ideje alatt több alkalommal kerül összetûzésbe a nyilas vezetéssel, de ennek, szerencséjére, nincs súlyos következménye. Irányításával kerül sor a HTI Németországba történõ kitelepítésére, melynek során sok anyag és irat megsemmisül, de az 1945. április 29-ei amerikai hadifogságba esésig összetartotta az Intézet állományának zömét.

1946. február 2-án szállítják haza a hadifogságból, majd egy rövid vizsgálati fogság után szabadon engedték. Mivel az új honvédség nem tartott igényt szolgálataira, „B” listára teszik, szeptember elsejével nyugállományba került. Nyugdíját rövidesen elveszítette, és 1949 és 1950 között egy tervezõintézetnél helyezkedett el, ahonnan 1950. április 14-én internálták a kistarcsai táborba. 1953. szeptember 20-ai szabadulásától 1956. június 30-áig rendõri felügyelet alatt tartották Egerben, ahol kijelölték lakóhelyét.

Nyolcévnyi zaklatás és megaláztatás után 1958. április 23-án hunyt el Budapesten.

Szervezeti egységek: