Cziegler Gusztáv

Cziegler Gusztáv mérnök altábornagy

parancsnok

 

A Magyar Királyi Honvéd Haditechnikai Intézet második parancsnoka 1885. december 26-án született Budapesten. Édesapja korai halálát követõen özvegy édesanyja, Axmann Anna nevelte testvérével együtt, így egyenesen vezetett életútja a katonai pálya felé. 1904 és 1907 között a mödlingi cs. kir. Mûszaki Katonai Akadémián tanult, és augusztus 18-án avatták tüzér hadnaggyá, majd a cs. és kir. 12. hadosztály tüzérezredéhez került ütegszolgálatra.

Amikor 1913-ban a Magyar Királyi Honvédség harmadik fegyvernemként felállíthatta a tüzérséget is Cziegler, már fõhadnagyi rendfokozatban került át az 1. honvéd tábori ágyús ezredhez. 1914 és 1916 között a fronton szolgált, majd 1916-tól a Ludovika Akadémiára került, már századosi rendfokozattal, ahol tüzérismeretek, ábrázoló mértan és tüzérfegyvertan oktatása mellett kezelte a mintatermet és a tüzér anyagokat is. A Tanácsköztársaság ideje alatt is tanított, de a „Ludovikás ellenforradalomban” való részvétele miatt halálra ítélték. A kivégzést Guido Romanelli ezredes közbenjárására kerülhette el.

A 20-as években végezte el a József Nádor Mûszaki Egyetemet. A végzés után a Katonai Átvételi Bizottsághoz kerül. 1930. november elsejétõl hmtk. ezredesi rendfokozatban már õ volt a KÁB elnöke. 1931. március 15-én kerül a HTI állományába mint a 3. szakosztály vezetõje.

Rumpelles Kornél felmentése után, valószínûleg 1935. május elsejétõl nevezik ki az Intézet parancsnokának. A HTI mûködésének egyik legaktívabb szakaszát vezette. Résztvevõje volt az olasz és német licenc és fegyverzetvásárlási tárgyalásoknak is. 1938-tól tábornok, 1940. február elsejétõl a hadimûszaki törzskari testület vezetõje lett. November elsejétõl altábornagy.

1943-ban vonult nyugállományba, de nem szakadt meg a kapcsolata a királyi Honvédséggel. Két ízben ajánlottak fel számára „különleges” beosztást, de ezeket visszautasította. 1943-ban egy svájci cég magyar üzleteit intézte, és kísérletezett egy saját svájci bejegyzésû cég alapításával, de ezt a Gestapo megakadályozta. 1944 januárjában nevezték ki a Hadimûszaki Tanács tagjává. 1945-ben két alkalommal is letartóztatták, majd Svájcba emigrált. Egy 1949-es minisztertanácsi rendeletben megfosztják magyar állampolgárságától és elrendelik vagyonának elkobzását. 1948-ban a Dominikai Köztársaságban telepedett le, de 1952 után visszatért Svájcba, ahol egy solothurni vasöntöde laboratóriumában dolgozott.

1966. január 6-án hunyt el Solothurnban. Hamvait a Farkasréti temetõben helyezték örök nyugalomra. 2005 augusztusában rehabilitálták, visszakapta korábbi rendfokozatát.

Forrás: Hajdú Ferenc - Sárhidai Gyula: A Magyar Királyi Honvéd Haditechnikai Intézettől a HM Technológiai Hivatalig (HM Technológiai Hivatal, 2005)

Szervezeti egységek: