Dr. Hajdú Ferenc: 90 éve alapították a Magyar Királyi Honvéd Haditechnikai Intézetetet - 2. rész

A II. világháború hasonló örökséget hagyott Magyaror­szágra, mint az előző. A HTI még rosszabb helyzetbe került. Nem csak a fegyverzet és az ipar került lerombolás­ra és kifosztásra, hanem a szakképzett állomány is harmadolódott. Akik nem estek el és nem menekültek külhonba a kommunista hatalomátvétel elöl, azok megkezdhették a HTI újjászervezését. A Hungária körúton megalakuló műszaki törzset, már mint Haditechnikai Intézetet, Molnár Pál hmtk. altábornagy vezetésével átköltöztették a Daróczy úti objektumba. Már ekkor megkezdték egy korszerű kutatóintézet tervezését és építését a régi vízivárosi temető helyén, a Szilágyi Erzsébet fasorban, ahol ma is működik. Molnár Pál már az első világháborúban is szolgált az olasz fronton, majd 1919-ben a Vörös Hadseregben is. A HTI tevékenységével, mint a 2. szakosztály vezetője ismerke­dett meg, így az új HTI működését a régi mintájára szervezte újjá. Összeszedte a meglévő és a Bizottság által igazolt hmtk. tiszteket és beindította a fejlesztő munkát. A hatalomra került Kommunista Pártnak azonban más elképzelései voltak a volt Horthysta tisztekről. Fiatal, tehetséges munkás-paraszt kádereket iskoláztak be a Műszaki Egyetemre, hogy le tudják váltani a régi tiszti állományt. A végzetteket kb. 1 évre beosztották a régiek mellé tanulni, majd a régiektől megszabadultak. A szerencsésebbek tanári állást kaptak a Hadmérnökkaron és részt vehettek az új káderek felkészítésében. Itt tanított Hárosy Teofil, Bartholomeidesz Sándor és Asztalos Géza is. Vagy nyugdíjazták őket. A kevésbé szerencsések a HTI bejáratánál értesültek arról, hogy többé már nem kell itt dolgozniuk. A szerencsétlenek bíróság előtt találták magukat. Ennek kitelepítés vagy akár halálos ítélet lett a vége.

A vezetői akarat, a tudatos személyügyi munka, a jól fel­épített szervezet és a helyes fejlesztési metodika gyorsan beindította fejlesztői munkát. Megkezdődtek a kézifegyverek fejlesztései. Kucher-féle K-1-es géppisztoly, négy prototípus a 7,62-es géppuskából, 45 mm-es félautomata páncéltörő, 68 és 94 mm-es páncélromboló rakétavetők és rakétáik. 82 és 120 mm-es aknavetők, különféle lövegek a páncéltörőtől a légvédelmiig. A csapatok gépesítéséhez több féle Csepel jármű, különféle felépítményekkel. Páncélautó és páncélozott csapatszállító tervek. Rakéta sorozatvető mintapéldányok. LRB T-1 tűzvezető lokátorok és E-2 lőelemképzők. Új hajók a folyami flottilla számára és aknamentesítő berendezések. Ezek mind figyelemre méltó műszaki fejlesztések voltak és számos téma kutatása még előttünk áll.

Az 50-es években „már a vas és acél országává váltunk" és nem csak kaptunk a tudomány akkori állása szerint megvalósíthatatlan fejlesztési igényeket, de a műszaki tudományokban járatlan vezetés "nem ismert lehetetlent" és hozzá is láttak. Annak, aki nem ismeri a fizikát, nem tudja egy vizsgálat elvégzéséhez szükséges feltételeket, nincs tapasztalata egy műszaki fejlesztés menetében, nem nehéz kiadni a parancsot egy 20 000 méter magassági tartományig alkalmas irányított légvédelmi rakéta fejlesztésé­hez, két főnek, rövid határidővel. A tudást, a szakértelmet és a fejlesztésekhez, vizsgálatokhoz szükséges időt erővel akarták pótolni, így a HTI létszáma 1953-ra elérte a 926 főt. Anomáliái ellenére, a műszaki fejlesztési eredmények vonatkozásában erre az időszakra tehető a HTI második aranykora.

Az Intézetben több szovjet „tanácsadó" is tevékenyke­dett. A főtanácsadó Sárdy Tibor ezredes mellett és szakterületeken még négy fő. Külön vizsgálatokhoz még bevontak más szovjet szakértőket is. Minden fejlesztési témához és vizsgálati eredményhez teljes hozzáférésük volt, így szabadon mazsolázhattak a Szovjetunió számára fontos eredmények között. A fejlesztési eredményeinkről kialakított vélemények érdekes tendenciát mutattak. Minden olyan területen, ahol a Szovjetuniónak feleslege volt, vagy kulcsfontosságú volt, hogy fenntartsák függőségünket, ott megítélésük szerint nem értünk el eredményt. Minek magyar fejlesztésű géppisztoly vagy géppuska, hiszen korlátlan mennyiségben áll rendelkezésre a győztes PPS. Páncéltörő eszközeink is feleslegesnek bizonyultak az RPG-2-es mellett. Rakétafejlesztéseinket is elsorvasztották, pedig csak a 60-as években tudtak BM-21-es sorozatvetőt szállítani. Az LRB T-1-esről is rendkívül rossz volt a szovjet tanácsadók véleménye, így a kísérleti lövészeten elért eredmény ellenére a kétszeres tömegű és fele teljesítményű szovjet lokátort kellett licenc alapján gyártanunk. Páncélautó, páncélozott csapatszállító, harckocsi és repü­lőgép fejlesztésére és gyártására végleg nem volt lehetőség, pedig a két világháború között felépített fejlesztői és gyártói szellemi potenciál rendelkezésre állt. Más volt ez, mint a trianoni kényszer, mely ellen akartunk védekezni, hiszen akkor a hazai akarat idegen érdekeket szolgált, de az eredmény tragikus. Tudományterületek sorvadtak el. Olyan területek, ahol az „öreg" hadmérnökök távoztával szép lassan nem csak az újat alkotás képessége szűnt meg, de annak a lehetősége is, hogy elemezni tudjuk a világ műszaki fejlődését és úgy tudjunk vásárolni, hogy az ne csak egy gazdasági-jogi egyezség legyen, hanem valós műszaki katonai képességeket tartalmazzon.

A HTI 1956-os forradalomban játszott szerepére alapvetően a passzivitás jellemző. Volt, aki géppuskákat telepített, hogy a tömegbe lőjön, de ezeket a parancsnok bevonatta. Volt, aki nem jött be a szolgálati helyére. Volt, aki az objektumban járőrözött, hogy megvédje azt. Bizonytalan visszaemlékezések szerint a parancsnok tárgyalt a Széna téri csoporttal és fegyvereket adott át. Erről később szemérmesen hallgattak. Mindenesetre a forradalom után Sárdy Tibor ezredes, a parancsnok és vele a HTI is „kegyvesztett" lett. Hosszú évekig nem lépett elő és a HTI tevékenysége is háttérbe szorul. Az 1956-ban már a normális működéshez szükséges 300 fős HTI rendelkezett egy megfelelően felkészített katona mérnöki állománnyal. Ez volt az a létszám, mely nem a hadsereg méretéhez lett igazítva, hanem amellyel a HTI egy bármilyen létszámú hadsereg műszaki kérdéseire, megfelelő szakmai válaszokat adhatott.

Arra a kérdésre, hogy ez a felkészültség elegendő lett volna-e ahhoz, hogy olyan maradandó műszaki alkotásokat hozzanak létre, mint elődeik, már soha nem kapunk választ, mert nem voltak érdemi feladataik. Nagy eszközök, fegyverzet fejlesztésére nem került sor. Tevékenységük fő iránya a szovjet licenchonosítás és olyan apróbb fejlesztési tématerületek, melyek nem vonták magukra a figyelmet, illetve nem voltak a területen komoly szovjet érdekeltségek, így készült tábori akkumulátortöltő, vasúti szállítmányrögzítő készlet, vagy a járműveinkre különféle speciális felépítmények. Ezek bár számottevő műszaki alkotások voltak, alapvetően nem befolyásolták a Magyar Néphadsereg erejét, de az alkotni vágyás akkor is megtalálta a lehetőségeket. A terepjáró tehergépjármű gyártás mellé csak sikerült beerőltetni némi páncéljármű fejlesztést is. így készülhetett el a FUG és a PSZH is, mert akkor a Szovjetunió még nem akart BRDM-et szállítani. Valószínű itt az ipar akarata volt a meghatározó, ami mellé a HTI is felsorakozhatott, így lehetett sikereses a TS folyami uszályhidak fejlesztése is, mert a MAHART és a MÁV is érdekelt volt benne.

TS uszály híd bemutatóra előkészítve a Dunán

TS uszály híd bemutatóra előkészítve a Dunán

 

A kalasnyikovoknak remek magyar adaptációit készítettük el. Az AMP-69-eskez használható puskagránátot készítetünk, ami a szóbeszédekkel ellentétben éles tölténnyel is indítható volt. Ebben az időszakban tört meg azonban a katonai terepjáró tehergépjármű gyártás és fejlesztés. A D-566 és a négytengelyes D-588 műszaki színvonalában megelőzte ugyan a VSZ akkori színvonalát, de érthető okokból ekkor kezdtük vásárolni a ZiL-t és az Uralt (ekkor már volt feleslege a Szovjetuniónak) és érthetetlen okokból a román DAC-ot, melynek üzemeltetői még mai is rémtörténeteket mesélnek annak alkalmatlanságáról. Valahol itt veszett el az a gondolat, hogy egy eszközbeszerzés több, mint a papír alján található végösszeg. A hazai fejlesztés, a hazai ipar, a hazai tudás, a hazai munkaerő, a hazai adóelmaradás nagyobb ár, mint amivel olcsóbban sikerült felesleges, vagy haszontalan dolgot vásárolni. A HTI alapító okiratá­ban is szereplő gazdaságosság érvényessége már nem volt többé országos hatáskörű, csak egy költségvetési sor kezelőjének érdekeire korlátozódott:

„A Haditechnikai Intézet a Magyar Királyi Honvédelmi Minisztérium szerveként jött létre, azzal a rendeltetéssel, hogy a hadseregnek fegyverrel, hadiszerszámmal és egyéb felszereléssel való ellátásában a technika ha/adásának érvényt szerezzen a gazdaságosság figyelembevételével."

Innentől a Rábának nem volt elegendő katonai megrendelése, elmaradtak a szükséges fejlesztések és sikerült az egyik legnagyobb hazai gyárat lejtőre állítani, melynek hatása csak évtized múltával teljesedett ki.

Misnay után majd 20 évvel újra feltaláltuk az EFP hatású aknákat, mert a legnagyobb példányszámban gyártott magyar fegyver, az UKA-63 nevével ellentétben nem kumulatív, hanem az robbantással formált lövedék elven működik.

Erre úgy kerülhetett sor, hogy 1945 után a korábbi eredmények vagy elvesztek, vagy nem kerültek archiválásra. A HTI úgy működött és úgy ünnepelte magát, mintha nem lett volna előzménye. A „királyi" HTI megmaradt iratait, rajzait, egy darabig az Intézet telefonközpontja melletti helyiségben kupacolták, majd annak bővítésekor a ház előtt fémhordókban elégették, így pusztult el a Botond katonai terepjáró tehergépjármű teljes tervdokumentációja. És még ki tudja mi minden. Úgy tűnik, nekünk nincs szükségünk török-tatár dúlásra. Amit nem pusztítanak el idegen hadak, azt megsemmisítjük mi magunk. Az 50-es évek iratait is céltudatosan szelektálták. Minden olyan irat, rajz, fénykép és anyag, ahol valamely korábbi horthysta hadmérnök munkája kimutatható, azt megsemmisítették. Ami kutatható, az az iratszelektálók „hibájának" köszönhető. Az 1956 utáni időszak archiválása viszont sok gondot fordítot­tak. Dokumentum-, rajz- és fotótárat hoztak létre. Később megkezdődött a rajzok mikrofilmen történő archiválása. Itt őrizték a licenc alapján gyártott eszközök dokumentációit is. A HTI Haditechnikai könyvtára országosan egyedülálló gyűjtőkörrel rendelkezik. A fejlesztőmérnökök igényei alapján a szakkönyvtárosok évtizedeken keresztül gyarapították a szakkönyv és szakfolyóirat állományát. Ezek iratok, fényképek, rajzok, mikrofilmek, könyvek és folyóiratok napjainkban a 90-es évek által hagyott állapotban még fellelhetőek.

A nyolcvanas években újra fellendült a HTI fejlesztői tevékenysége. Nem lehet dátumhoz kötni, hogy mikor indult és mikor ért véget a HTI harmadik aranykora, de sorra jelentek meg olyan műszaki eredmények, amelyekre méltán lehetünk büszkék napjainkban is. Kezdetben a radiológiai és vegyi műszerek, valamint híradó berendezések és elektronikai felderítő berendezések (bár ezek a II. Csoportfőnökséghez kötődnek, de kétségtelen, hogy ugyanaz a környezeti változás, vagy vezetői akarat indította el az eredményes fejlesztéseket) készültek el. Ezek nagy része exportra került. Volt olyan időszak, amikor Magyarország haditechnikai exportja és importja null szaldót mutatott. Figyelembe véve, hogy minden nagy rendszert, a harckocsitól repülőgépekig, a légvédelmi rakétáktól a lokátor állomásokig, melyekből egy 150 000 fős hadsereget fegyvereztek fel, ez hatalmas ipari teljesítménynek számít.

A kutatás-fejlesztés egységes metodikáját írásban rögzítették. Kialakították a Technikai és Végrehajtási Utasítások rendszerét, melyek alapján kellett minden hadmérnöknek tevékenykedni. Ezek nem „kőbevésett sablonok" voltak, hanem „szamárvezetők", melyeket minden mérnöknek alkotó módon kellett alkalmaznia az adott feladatra.

Sorra készültek el az eszközök prototípusai, vagy kissorozatai. A 12,7 mm-es Gepárd puska. Kategóriájában a világon második, Európában az elsőként készült el. Előbb vásároltunk egy vízhűtéses automata aknavető licencet, a Vasziljokot, melyet kb. 1000 ponton módosítottunk és elkészült egy korszerű léghűtéses 82 mm-es automata aknavető, melyet hazai bázison gyártani tudtunk. Ezeket a világon elsők között telepítettük AMB és MTLBU lánctalpas páncélozott alvázakon, hazai fejlesztésű Árpád tűzvezető rendszer irányításával és beépített saját meteorológiai állomással. Korszerű víztisztítót fejlesztettünk a csapatok ellátására. Könnyű felderítő járművet is fejlesztettünk, a Szöcskét. Újabb területek felé is nyitottunk, így készült szoftverrádió, különböző ballisztikai védőmellények, keményfémmagvas tölténycsalád. Készült kisgéppisztoly, a KGP-9, hadipisztoly a P9RC, korszerű kétszenzoros érin­tés nélküli harckocsi elleni akna.

Árpád tűzvezető rendszer Vasziljok automata aknavető MTLBU alvázon
Árpád tűzvezető rendszer Vasziljok automata aknavető MTLBU alvázon
Szöcske tereppróbán Irányított hatású repeszakna telepítve
Szöcske tereppróbán Irányított hatású repeszakna telepítve
HAK-1M harckocsi elleni akna kísérlet a táborfalvai lőkísérleti állomáson Biológiai labor-konténer telepítése Athénban az olimpián
 HAK-1M harckocsi elleni akna kísérlet a táborfalvai lőkísérleti állomáson Biológiai labor-konténer telepítése Athénban az olimpián
. A korábbi VHF sávú lokátort két tehergépjármű vontatta, az új egy személygépkocsi csomagtartójában Is elfér A tervezett olasz-magyar-cseh közös vállalkozás géptípusának modellje
A korábbi VHF sávú lokátort két tehergépjármű vontatta, az új egy személygépkocsi csomagtartójában Is elfér A tervezett olasz-magyar-cseh közös vállalkozás géptípusának modellje
Wankel motor próbája a HTI udvarán a robotrepülőgépen A HTI pilótanélküli repülő eszközeinek földi állomása egy kísérlet közben
Wankel motor próbája a HTI udvarán a robotrepülőgépen A HTI pilótanélküli repülő eszközeinek földi állomása egy kísérlet közben

De a sikeres alkotások 1990 után már nem találkoztak alkalmazói igényekkel. Egy sokkal kisebb méretű hadsereg elkezdte szétszórni eszközeit. Fegyvernemek és velük a szaktudás is veszendőbe ment. „Lángvágó alá a bolsi szeméttel" hangzott el egy konferencián és hatalmas pénzeket fizettünk azért, hogy hadi használatra alkalmas eszközöket megsemmisítsünk. Több mint 50 Vasziljok automata aknavetőt gyári zsírpapírban vágtunk szét. Milyen jó lenne ez most. Milliárdokat fizettünk SzU-22-esek felújításáért azért, hogy néhány hónap múlva hagytuk a beton mellett szétrohadni. Az új hazai fejlesztésű eszközök már nem érdekelték a katonai vezetést. A hadmérnökök érvei süket fülekre találtak. Annak érdekében, hogy ne is kelljen hallgatni 10 évig szüneteltették a Rendszeresítési Bizottsági üléseket, ahol arról döntenek, hogy egy adott eszköz rendszeresítésre kerülhet-e, vagy kivonható-e a Magyar Honvédség fegyverzet! rendszerből. A folyamatos haderőreformok alatt a HTI személyi állománya is elfogyott. Nem hallották meg a vezetők, hogy a hadsereg létszáma nem csökkentette a HTI által kezelt szakterületek számát. A létszám 326 fő 2007-re 60 fő alá csökkent. Előbb elfogytak konyhások, majd a raktárosok, a technikusok, és az „univerzális specialisták" kialakulásával már a hadmérnökök takarították a laborokat is.

Ezekhez a létszámcsökkentésekhez azért asszisztált a parancsnok, hogy „mentse" a magasan kvalifikált hadmérnökeit egy lehetséges kilábalás reményében. Szakemberek hiányában gondok jelentkeztek az átvételeknél is. így fordulhatott elő, hogy a hibátlan bemutató példány fegyver mellett a sorozatgyártott már olyan sorjás, hogy el is akadhat. A tárrugó is más anyagból készülhet és két nap feszített állapot után már nem adja fel a második töltényt, így lesz a sorozatlövő fegyverből két nap alatt ismétlő fegyver. A külföldi beszerzések átvétele is nehézkessé vált. Szakember hiányában félmegoldások születtek. Bebizonyosodott, hogy az iparban és haditechnikában jártas, a magyar katona (bajtársai) iránt feltétlen lojális szakembereket a beszerzések és átvételek során sem lehet nélkülözni. 2000-ben a szervezet elveszítette a nevét is. 80 év után azért vette fel a Technológiai Hivatal nevet, hogy személyi állománya ne veszítse el a bérpótlékot, mely csak a hivataloknak járt. Egy 80 éves intézet nem kaphatta meg. 2007-ben a Technológiai Hivatal elveszítette szervezeti, szakmai függetlenségét. A megmaradt néhány szakember a Fejlesztési és Logisztikai Ügynökség egyik igazgatóságaként próbált érvényt szerezni a hadmérnöki szakma szabályainak. Csekély sikerrel. A helyzet tarthatatlansága 2010 végére nyilvánvalóvá vált. Magyar hadmérnökök nélkül nincs jövője a Magyar Honvédségnek. Megkezdődhet a felszámolt képességek újjáépítése.

2011. január elsejével, 90 év sikereivel és kudarcaival a háta mögött, a HM Fegyverzet! és Hadbiztosi Hivatal, Hadfelszerelési Igazgatóságán belül, újra szerveződik a Haditechnikai Intézet. Az, hogy mikor jön el a HTI negyedik aranykora még a jövő homályába vész.

  (Az írás a Haditechnika 2011/1. számában megjelent cikk szövegének változatlan felhasználásával és és képanyagának a szövegkörnyezethez való igazításával készült. Így a képek sorrendje nem egyezik a cikkben található számozással és sorrenddel.)

Forrás cikk: 
Haditechnika 2011/1.

FansBRANDS

Eredeti Forma1 termékek