Dr. Hajdú Ferenc: 90 éve alapították a Magyar Királyi Honvéd Haditechnikai Intézetetet - 1. rész

A mohácsi csatavesztés után a magyar vezetésnek közel 400 évig nem volt lehetősége önálló államszer­vezet kialakítására. Mint Európa összes fejlett orszá­gában az osztrák uralkodó elit is felismerte, hogy a hadse­reg harcértéke nem emelhető tovább a létszám és az izom­erő növelésével, ehhez a tudomány újdonságainak alkal­mazására van szükség. Kezdetben a tüzérség és az erődí­tés volt az a két terület, ami kivívta, hogy az uralkodó önál­ló szervezetet hozott létre, melynek célja a hadsereg ellá­tásának és műszaki fejlesztésének megoldása volt. 1869-ben már Műszaki és Adminisztratív Bizottság néven egy egységes szervezetet hoztak létre, ahol a tüzérségi gyújtók tervezésétől a katonalovak abrakjának átvételéig intézték a hadsereg ellátásának kérdéseit. Az első világháború kitöré­séig a hadsereg ellátmányának átvételét működtető szer­vezetet és a kutatóhelyeket is különválasztották. A száraz­földi eszközök fejlesztése Wiener Neustadtban maradt, a haditengerészeti kutatások Polában, a légügyi fejlesztések Fischamendben történtek. Az intézetekben magyar fejlesz­tők is dolgoztak, de ezekről pontos nyilvántartások nem maradtak fenn. A Kriegsarchive iratai között maximum annyi található, hogy a Monarchián belül valaki a Magyar Királyság állampolgára volt-e. Ilyen szakirodalmi tévedés például a ROMFELL páncélautó fejlesztőit magyarnak tar­tani. Bár Fellner Simon magyar volt, de Branko Romanic horvát származású volt, és nem beszélt magyarul. Hasonló a helyzet a PKZ helikopterek fejlesztőinél is. Petróczy István ezredes, aki több érdekes műszaki találmányt készített, mint a fischamendi Repülőarzenál parancsnoka részt vett a kötött helikopterek fejlesztésében. Valószínűleg a katonai-műszaki követelményeket fogalmazta meg, míg dr. Kármán Tódor főhadnagy az elméleti számításokat és terveket készítette. A gyakorlati építőmunkát Budapesten végezte Vilém Žurovec cseh mérnök, akit a nácik éppen hazafisága és Csehszlovák államot szolgáló tervei miatt "tettek el láb alól". Polában is dolgoztak magyarok. Például Tihanyi Kálmán, aki később a televíziózás úttörőjeként szerzett hírnevet, a Monarchia haditengerészetének torpedóinak fejlesztésén és szárazföldi aknákon munkálkodott. Az Osztrák-Magyar Monarchia állampolgárai zaklatott évszázadunkban többször változtattak úgy állampolgárságot, hogy nem hagyták el falujukat, így nemzeti hovatartozásukat zömében csak „önbevallásuk" alapján lehet megállapítani.

A technikatörténészek egy része méltánytalanul alábecsüli azokat a katona mérnököket, akik különböző híres találmányok létrejöttében közreműködtek. Dr. Kármán Tódor, aki híressé tette a PKZ helikoptereket, egyenrangú félnek ismerte el a fejlesztésben Petróczy István hmtk. ezredest. Dr. Kármán már, mint a NATO kutatás-fejlesztési szervezetének (AGARD, később RTO) alapítója fogalmazta meg, sajnos már angolul, a tudomány és a katonák közötti kapcsolatot.

„Scientific results cannot be used efficiently by soldiers who have no understanding them and scientists cannot produce results useful for warfare without understanding of the operations."

Megállapítása szerint a katonák tudományos ismereteire és a tudósok hadműveleti ismereteire egyszerre van szükség az eredményes haditechnikai fejlesztésekhez. Nem ez a felismerés hozta létre a Magyar Királyi Honvéd Haditechnikai Intézetet, hanem az a törvényszerűség, amit dr. Kármán Tódor is megfogalmazott.

A haditechnikai kérdésekkel foglalkozó intézetek létrejöttének mozgatórugója az volt, hogy a vezetők felismerték, a műszaki fölény mind támadásban, mind védelemben megsokszorozza az erők harcértékét. Ehhez hoztak létre olyan szervezetet, ahol a katonai és mérnöki tudományokban egyaránt járatos, szakmai függetlenséget bíró, az állam és szakma iránt feltétlen lojális szakembereket gyűjtöttek össze. Elsődleges volt a hazai fejlesztés, hiszen csak ez biztosít kizárólagosságot a harctéren és extraprofitot a gazdaság számára. Elengedhetetlen a szaktudás az átvételek során, hiszen mind a külföldi, mind a hazai beszerzéseknél fontos tudni, hogy tényleg a kívánt minőséget kapja-e a hadsereg. Ezért azok az intézetek, ahol az új hadianyagokat tervezték, készítették, tanulmányozták, vizsgálták, a nemzeti önállóságnak egy-egy pillérei voltak. Tudták ezt a trianoni békediktátum szerzői is, akiknek nem csak az volt a célja, hogy Magyarországot kiszolgáltatott helyzetbe hozzák, hanem az is, hogy ezt a helyzetet hosszútávon fenntartsák. Ennek érdekében a diktátum 115. § (2) bekezdését így fogalmazták meg:

„A jelen Szerződés életbelépését követő három hónapon belül fegyver, lőszer és minden más hadianyag előállítására, kikészítésére, beraktározására vagy tanulmányozására szolgáló minden más telepet meg kell szüntetni, vagy tisztán kereskedelmi célra kell átalakítani".

A Magyar Királyság vezetői egy pillanatra sem gondolták, hogy végrehajtják a trianoni diktátumot. Minden lehetőséget kihasználtak, hogy csökkentsék a szerződés által okozott károkat. A kisantant igyekezett elvinni minden hadihasználatra alkalmas eszközt és a román csapatok Győrig leszereltek minden ipari létesítményt. Anyagiak vonatkozásában katasztrofális volt a helyzet egy haditechnikával foglalkozó szervezet létrehozására, de a Monarchia magyar származású hadmérnökeinek jelentős része a Magyar Királyság rendelkezésére állt. Rumpelles Kornél altábornagy vezetésével 1920-ban a József Nádor Műszaki Egyetem fedésében, a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium finanszírozásában megalakították a Haditechnikai Intézetet.

Rumpelles Kornél hmtk. altábornagy, a HTI alapító parancsnoka 

Rumpelles tábornok által 15 év alatt elvégzett katonai műszaki tudományos szervezőmunka megérne egy külön tanulmányt, hiszen egy szellemi és anyagi nulla pontról, szinte az összes tudományterületet érintő Intézetet hozott létre, amely halála után évekkel már világszínvonalú tudományos műszaki tevékenységet folytatott. Mindezt 10 évig erős „ellenszélben", az antant ellenőreinek szeme előtt. Más tudományterület képviselői szobor előtt tisztelegnek hasonló paritású elődeik előtt. Az új szervezet a Budafoki úton, a volt Hadik laktanyának a Műszaki Egyetem felöli oldalán alakult meg. A pontos dátum nem ismert, hiszen mindez az antant tiltása ellenére és szigorú ellenőrzések közepette kellett megvalósítani. A hivatalos iratokon Technikai Kísérleti Intézet (TEKI), a HM 3/d osztálya szerepelt, de olyan iratokon, melyeket nem kellett bemutatni az antant ellenőreinek a Haditechnikai Intézet nevet használták. Ezeket az iratokat az akkori szabályok szerint kettős borítékolással a parancsnokok lakásán kellett tartani. A titkos iratok lakáson történő tárolása minden korábbi és későbbi katona számára főben járó bűnnek számított, de ezzel sikerült megtéveszteni az ellenőröket. Persze voltak hibák már akkor is. Fennmaradt olyan állománytábla 1924-ből, ahol természetesen a HTI nem szerepelt, de az elosztó szerint 2 példányt azért kapott. Szerencsére a felületes ellenőrzés nem vette észre. Az új szervezet működését nem kellett kitalálni. Felépítése, állománytáblája, feladatrendszere a Monarchia hasonló szervezeteinek mintájára, a magyar sajátosságokra alkalmazva alakult ki.

A HTI kezdeti munkái a megmaradt fegyverzeti anyagok összegyűjtésére, javítására, karbantartására korlátozódtak. A szervezet személyi állományának összeállítása egy nagyon alapos, sok évre előre tervezett és végre is hajtott személyügyi munkát igényelt. A fegyverekhez bel- és külballisztikában jártas katonai végzettséggel rendelkező gépészmérnököket alkalmaztak. A műszaki osztályra olyan katonákat helyeztek beosztásba, akik mérnökként végeztek a József Nádor Műszaki Egyetemen. Ahol nem állt rendelkezésre megfelelő végzettségű szakember, ott olyan fiatal, tehetséges, az l. világháborúban már bizonyított tiszteket iskoláztak be a József Nádor Műszaki Egyetemre, akik később biztosították a megfelelő szakmai munkát. Gondot fordítottak arra is, hogy megfelelően képzett és kellő létszámú technikusi állomány álljon a mérnökök rendelkezésére, akik a kísérleteket és vizsgálatokat készítették elő, esetleg el is végezték. Egy mérnökre 2-3 technikus is jutott. A mérnöki állománynak le kellett tennie a hadi műszaki törzskari vizsgát, mely követelmény volt a HTI katona mérnökei számára. Azért, hogy a mérnöki munka véletlenül se korlátozódjon a „rajzasztalhoz", a HTI mérnökeinek rendszeresen kellett munkát végezniük a csapatoknál és hadiipari gyártóknál, így személyes kapcsolatuk maradt az általuk tervezett, beszerzett, átvett eszközök gyártóival és alkalmazóival. A HTI mérnökeinek ez a kapcsolat sokat segített abban, hogy érvényesíteni tudják az állam akaratát a fegyvergyárak és cégek irányában. E személyes tapasztalatok ma is elengedhetetlen feltételei az eredményes szakmai munkának.

1943-ban a HTI-nek már nyolc kísérleti állomása működött, majd 1944-ben Nógrádverőcén is létrehoztak egy új telepet a lokátorkísérletekhez. A feladat függvényében másnem állandó helyeken is folytak munkálatok. Misnay például Hortobágyon végzett kísérleteket harckocsik nagy távolságról történő megsemmisítéséhez. A fegyvert ő trotil ágyúnak nevezte, ma EFP-ként ismeri a szakirodalom.

A tudományos munkához szükséges szakmai hátteret is biztosították. A HTI által alapított szakkönyvtár folyamatosan gyűjtötte a mérnökök által igényelt szakkönyveket és szakfolyóiratokat. A rajztárban és irattárban gyűjtötték az anyagot, mely segítette, hogy az új munkákat a korábbi eredményekre építsék és elkerülhessék a korábbi kudarcokat. A tudományos kommunikációban is aktívan részt vettek a HTI mérnökei, melyhez saját szakfolyóirat is rendelkezésre állt. A HTI részt vett a rendszeresítésre kerülő hazai és külföldi fegyverek magyar nyelvű műszaki dokumentációjának kidolgozásában. Ez nélkülözhetetlen volt mind a kiképzés, mind a karbantartás vonatkozásában.

RKI rakétakísérlet Me 210 fedélzeti fegyverként

A HTI 1928-as állománytáblás létszáma 50 fő alatt volt, de tényleges létszáma nyilvánvalóan sokkal nagyobb lehetett, amire alapvetően egy 1927/28-as fejlesztési témák helyzetéről írt jelentésből következtethetünk, Rumpelles Kornél altábornagy írt Rőder Vilmos altábornagynak, a Magyar Királyi Honvédelmi Minisztérium VI. csoport főnökének. A több mint 150 oldalnyi jelentésből rendkívül összetett és alapos tudományos műszaki tevékenység rajzolódik ki. Az állománytábla, az osztályok neve és feladata az évek alatt folyamatosan változott. Ami állandó volt, az a személyi állománnyal szemben támasztott iskolai végzettség, a szaktudás és az a munkafolyamat melyet a műszaki fejlesztői munka erőben és időben megkövetelt.

Egy ilyen rövid ismertető még arra sem elegendő, hogy felsoroljam azokat a fejlesztőket, akik alapvetően befolyásolták a Magyar Királyi Honvédség haditechnikájának színvonalát, de felsorolnék néhányat azok közül, akik szakmai életrajza már elégségesen kutatott.

• Bartholomeidesz Sándor hmtk. ezredes a HTI harc- és gépjárműves szakembere, aki a Csaba páncélautó vizsgálatait vezette. Később tanszékvezető a BME hadmérnökkarán.
• Bézler Károly hmtk. ezredes a HTI lövegszerkesztője. A Diósgyőri Lövegüzem igazgatója az utolsó magyar ágyútervező, a löveggyártás miniszteri biztosa.
• Cziegler Gusztáv hmtk. altábornagy, a Katonai Átvételi Bizottság elnöke, a HTI 3. szakosztály vezetője, később parancsnoka, nemcsak a magyar, de a dominikai hadiiparegyik beindítója.
• Dr. Feimer László hmtk. ezredes, a HTI műszaki osztályából, aki az 5-8 évre tervezett ideiglenes hadihíd, a „K" híd tervezője. A Ludovika Akadémia mechanika tankönyvének társszerzője; több magyar hídroncs helyreállítója. Vajon a Sziget Fesztivál résztvevőnek eszébe jut-e, hogy egy Feimer-hídon jutnak be a koncertekre?
• Hihalmi Harmos Zoltán hmtk. altábornagy, a HTI parancsnoka. Ballisztikai és tüzér lövéstani könyvek szerzője. A harckocsigyártás miniszteri biztosa.
• Vitéz Hárosy Teofil hmtk. ezredes, a HTI műszaki szakosztályából, aki az Árpád-vonal elméletének megálmodója és az erődelemek zömének tervezője. Az Árpád-vonal, amely megállította az l. szovjet gárdahadsereget. A BME hadmérnökkarának tanára.
• Dr. Jáky József hmtk. ezredes, a HTI IV. (híradó) szakosztályának vezetője, aki nélkül dr. Bay Zoltán sose mérhette volna meg a föld-hold távolságot. A lokátorgyártás biztosa.
• Misnay József hmtk. ezredes a HTI műszaki szakosztályából, aki a kumulatív hatású fegyverek, a TAK tervezője, az első robbantással formált lövedék (EFP) elven működő fegyver, a LŐTAK feltalálója, melytől ma is retteg a modern világ.

Persze számos fejlesztésnek nem ismerjük az alkotóját. Vajon ki tervezte a 60 mm-es rakétavetőt, a Lidérc légiharc rakétát, a 44.M buzogányvetőt? Az első magyar gépkarabélyt? Hol készültek a tüzérségi gyújtók, a katonai rádiók tervei? Nem is beszélve azokról a százakról, akik a HTI vizsgálatait végezték és azokról a mérnökökről, akik átvették a Magyar Királyi Honvédséghez beszállított felszereléseket a harckocsiktól a kézifegyverekig. Sok kutatás van még folyamatban, de valószínű, hogy nagyon sok minden fog a feledés homályában maradni.

A II. világháború végén a Magyar Királyi Honvédség fegyverzetének fejlesztésében számos olyan téma jelent meg, melyek bár világszínvonalat képviseltek, a harccselekmények kimenetelére érdemi hatást nem gyakoroltak. A német Párduccal megegyező színvonalú harckocsi egyetlen példánya egy légitámadásban megsemmisült. A Király-féle géppisztolyok sorozatgyártása néhány ezer példányra korlátozódott. Tihanyi Kálmán ultrahang fegyvere, a Titán csak 80%-osan készült el. A lokátorok, a repülőgép-fedélzeti rakéták vagy prototípusok maradtak, vagy nem kerültek kipróbálásra. A 44.M buzogányvető alkalmazásáról két alegységszintű visszaemlékezés maradt fenn. Egy a Boráros térnél és egy Pentelei hídfő ellen, de ezek percekre lassították csak le a támadó Vörös Hadsereget.

1944 végén elrendelték a HTI kitelepítését. A német csapatok bevonulása és a nyilas hatalomátvétel a HTI tiszti állományát is megosztotta. A kiürítési parancsot a Bajcsy-Zsilinszky Endrével kapcsolatban lévők csoportja dr. Jáky József hmtk. ezredes vezetésével nem hajtották végre. Jáky feladata a csoportban a rádiók építése lett volna, hogy fel tudják venni a kapcsolatot a szovjet parancsnoksággal. Céljuk volt Budapest megmentése és hogy a háború után a magyar vezetés rendelkezésére bocsássák a HTI megmaradt kapacitásait. Az ostrom alatt Jáky József egy légitámadás elöl családját mentette a HTI óvóhelyére, amikor valószínűleg aknatalálatot kapott az udvar, és Cserneczky Béla hmtk. ezredessel, a HTI VI. (vegyi)szak-osztály vezetőjével és családjával együtt életét vesztette. A HTI iratainak zömét egy uszályon szállították a Dunán, amikor az Bécs fölött egy légitámadás során találatot kapott és elsüllyedt. Más iratok és eszközök vasúti szállítás után váltak zsákmánnyá és később Brnoi Katonai Akadémiára kerültek, ahonnan 30 év elteltével, selejtezés után, Bajtos Iván kutató fért hozzá néhány darabhoz, aki révén sokat tudhattunk meg a TAS fejlesztéséről. A brnói anyag további sorsa máig ismeretlen. A kisebb csoportokra szakadt állománytól sok irat és anyag került amerikai és szovjet kézre. A szovjet kézre került anyagok sorsáról nincsenek információk, az amerikaiak alaposan tanulmányozták az általuk zsákmányolt fejlesztésekről szóló iratokat. Az ezekről szóló titkos tanulmányok és jelentések napjainkban már hozzáférhetők amerikai levéltárak elektronikus archívumiban, azoknak a kutatóknak, akik dollárok százait tudják erre fordítani. Innen ismerhetjük Misnay eredményeit és Kucher József munkásságát a Király-féle géppisztolyok fejlesztésében. A 40-es évekre úgy tekinthetünk a HTI történetére, mint az első aranykorra.

 (Az írás a Haditechnika 2011/1. számában megjelent cikk szövegének változatlan felhasználásával és és képanyagának a szövegkörnyezethez való igazításával készült. Így a képek sorrendje nem egyezik a cikkben található számozással és sorrenddel.)