Stoll Géza

Stoll Géza százados

Budapesten született 1925 október 3.-án. Apja Dr. Stoll Kálmán a Budapesti Közegészségügyi és Járványügyi Állomáson dolgozott, mint járványügyi főorvos. Anyja Piesztics Ludmilla orosz származású volt. Iskoláit Budapesten végezte.

1944-ben beiratkozott a budapesti egyetem orvosi fakultására. 1944 őszétől 1946-ig a budapesti mentőknél teljesített szolgálatot. Közben az ostrom alatt az egyik szovjet hadtestparancsnokságon volt tolmács. 1946-ban abbahagyta orvosi tanulmányait. 1946-tól 1947-ig a Ganz Vagongyári szovjet jóvátételi kirendeltségen dolgozott. Közben 2-éves külügyi tanfolyamot látogatott. 1947-ben a Nehézipari Központhoz került, ahonnan 1948-ban a Nehézipari Külkereskedelmi Vállalathoz (NIKEX) helyezték át előadói beosztásba. Itt 1951-ig dolgozott. 1951-ben a Kohóés Gépipari Minisztériumba (KGM), a szovjet tanácsadók titkárságára került. 1952-ben közel fél évet töltött a Szovjetunióban hivatalos kiküldetésben. 1954-1955 között dolgozott a Műszaki Fordító Irodában majd a Középgépipari Tervező Intézetben, mint fordító.

1955-ben került a Haditechnikai Intézet állományába, mint polgári alkalmazott. Politikai elkötelezettsége, 1956-ban tanúsított következetes magatartása alapján kérésének megfelelően 1960 január 15.-én hadnagyi rendfokozattal hivatásos katonai állományba vették. 1963-ban elvégezte a Marxizmus-Leninizmus esti egyetemet és három nyelvből nyelvvizsgát tett (oroszból, franciából felsőfok, németből középfok). Széleskörű nyelvtudását kiválóan tudta alkalmazni az Intézet Műszaki Tájékoztatási Osztályán, mint tudományos előadó. Többször járt külföldön katonai tanácskozásokon és értekezleteken, mint tolmács és fordító. Szovjet tisztekkel bensőséges, baráti kapcsolatot tartott. Mint jó szinkron tolmács eredményesen működött közre külföldi tanulmányutakon és bemutatókon. Az általános műveltsége átlagon felüli volt. Az operatív feladatokat kiváló szervezőképessége folytán jól oldotta meg.

A katonai pályát hivatásának tekintette, magatartása katonás, fellépése határozott volt. Jól bánt az emberekkel, munkatársai kedvelték. Képességei alapján alkalmas volt külügyi vonalon nemzetközi tárgyalásokon végzendő tolmácsi, fordítói és szervezői munkára, így 1972-ben az Intézeten belül átvezényelték az Intézet Nemzetközi Műszaki Együttműködési és Technikai Fordító Osztályára. Nemzetközi tárgyalásokon sűrűn igénybe vették munkáját.

Megrendült egészségi állapota miatt 1974-ben a Műszaki Tájékoztatási Osztályra került, mint műszaki fordító.  Ezt követően egészségi állapota, erőnléte évről-évre rohamosan romlott. 1977 október 01.-én századosi rendfokozatban ment nyugdíjba. Hosszantartó súlyos betegségben halt meg 1995 február 2.-án.

(Forrás: Honfi Géza)