K5-ös jelű 45 mm-es gyalogsági páncélromboló fegyver

A fegyver prototípusának elkészítése a HTI 1952-es tervében szerepel először. A műszaki követelménye­ket az MNVK tüzér főnöke és a HTI kézifegyver szak­osztálya dolgozta ki, a kísérleti példány elkészítését Kucher József mérnök őrnagy a HTI kézifegyver szakosztályának vezetője szakosztályával, valamint a Danuvia és a 133. számú Vállalat végezte. A fegyvert a gyalogság harcrend­jébe tervezték, mely páncélromboló gránátjaival alkalmas volt az ellenséges páncélozott járműveinek, harckocsijainak leküzdésére. A tüzelést fekvő testhelyzetben, állványról vé­gezték el, így a 35 cm magas fegyver és fekvő kezelője könnyen rejtve maradhatott.
1952 nyarán, a Rendszeresítési Bizottság döntése után, Gyulai hadnagy kapta a feladatot, hogy áttervezze és kikí­sérletezze az aknaformájú lövedéktestet, mert az aknatest összeroppanása miatt több csőrobbanás is bekövetkezett. Kucher őrnagy számára olyan feladatot szabtak, hogy könnyítse és egyszerűsítse a fegyvert, amely már a tömeg­gyártáshoz való előkészületeket jelentette.
A HTI 1953-as tervei­ben már nem szerepelnek a K-5-össel kapcsolatos felada­tok.
 
A K5-ös páncélromboló fegyver fennmaradt rajza  A gránát inert példánya a HTI múzeumában restaurálás előtt
Forrás cikk: 
Dr. Hajdú Ferenc A K5-ös jelű 45 mm-es gyalogsági páncélromboló fegyver fejlesztésének története
Fejlesztésben részvevő osztályok:
Kézifegyver szakosztály
Lövedéktest Szakosztály
Fejlesztésben részvevő mérnökök:
Kucher József