Szakály Sándor: Az M. Kir. Honvéd Haditechnikai Intézet parancsnokai 1920-1945

(HM Haditechnikai Intézet 1920-2000; 2-3. oldal)

Az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlását követően az önálló magyar haderő megszervezése nem kis feladat elé állította az ország politikai és katonai vezetőit. A Kár­olyi Mihály nevével fémjelzett népköztársasági kísérlet, majd a Kun Béla nevéhez kötődő tanácsköztársasági kí­sérlet után hatalomra került, önmagát ellenforradalminak nevező rendszer a trianoni békediktátum szigorú előírá­saival találta szemben magát. A békediktátum egy maxi­mum 35 ezer fős, önkéntesekből álló hadsereg felállítá­sát engedélyezte, mely létszámnak egyhuszada (1750 fő) lehetett tiszt és egytizenötöde (2334 fő) altiszt. Szigo­rú előírások vonatkoztak a rendszerbe állítható fegyve­rek számára, minőségére, tilos volt a páncélosok, repü­lők hadrendbe állítása, de a lövegek űrméret szerinti száma is előírt volt.

A Szegeden 1919 júniusában szervezni kezdett, majd a nevét 1922. január 4-én M. Kir. Honvédségre módosító Nemzeti Hadsereg, illetve annak vezetése igyekezett a le­hetőségek szerint az új önálló magyar haderő számára létrehozni azon katonai szervezeteket és intézményeket, melyekkel az 1918 előtti magyar királyi honvédség re" rendelkezett. Ilyen volt többek között a cs. és kir. hadsereg Műszaki Katonai Bizottsága (Technische Militarkomitte). A közös hadseregben ez a szervezet foglalkozott a kato­nai-műszaki fejlesztésekkel, a fegyverek, lőszerek korsze­rűsítésével stb. A magyar királyi honvédséghez az ottani fejlesztések eredményei jutottak el, igaz kissé megkésve, és nem rendszeresen.

A trianoni megkötések ellenére is fontos volt az új ma­gyar haderő számára, hogy a kutató-fejlesztő tevékenysé­gét kiépítse, hiszen a fegyverzet és a felszerelés dolgában jobbára magára hagyotttan kellett elindulnia.

A Haditechnikai Intézet - amely az 1920-as években egy ideig Technikai Kísérleti Intézet néven volt ismert -alapításának időpontja 1920. december 10-éhez köt­hető, amikor is az államfő, Horthy Miklós Rumpelles Kornél vezérkari ezredest az intézmény parancsnoká­vá kinevezte. Az intézet a későbbiek során a „M. Kir. Honvéd Haditechnikai Intézet" nevet viselte és felada­tát röviden eképp határozták meg: „Az intézet hivatása a technikai tudományok fejlődését figyelemmel kísérni. és az azok terén elért eredmények katonai célokra va­ló felhasználását úgy elméleti, mint gyakorlati téren előkészíteni."

A Magyar Királyi Honvédség szolgálatában álló intézet­nek eddigi ismereteink szerint 1920 és 1945 között három parancsnoka volt. Mindhárman a magyar műszaki élet el­ismert személyiségei voltak, akik a tiszti hivatás mellett egyetemi tanulmányokat is folytattak és diplomát szerez­tek. Közös volt bennük az is, hogy valamennyien a cs.és kir. Műszaki Katonai Akadémiát végezték, és eredeti fegy­vernemük tüzér volt.

A „M. Kir. Haditechnikai Intézet" első parancsnoka - az 1920. december 10-i kinevezését követően - Rumpelles Kornél vezérkari ezredes lett. Rumpelles Kornél 1878. feb­ruár 6-án született Budapesten, evangélikus családban. Apja vasúti tisztviselő volt, aki korán elhunyt, így nem ki­zárt, hogy a katonai hivatás választásában a taníttatás költségeinek csökkentése is közrejátszhatott. Rumpelles Kornél 1897 és 1900 között tanult a bécsi cs. és kir. Mű­szaki Katonai Akadémián, az első évben fizetéses, a má­sodik és harmadik évben „félfizetéses magyar állami ala­pítványi" helyen. Az akadémia tüzérosztályának volt a hallgatója és 1900. augusztus 18-án, 1899. szeptember 1-jei ranggal avatták tüzér hadnaggyá a cs. és kir. 4. hadtest tüzérezredhez. Felavatását követően ütegszolgálatot telje­sített, volt az alakulat egyévi önkéntes iskolájának oktató­tisztje és elvégezte a tüzértisztek számára kötelező lovag­ló tanfolyamot.

A törekvő fiatal tiszt sikeres felvételi vizsgát tett a vezér­kari tisztek képzésére felállított cs. és kir. Hadiiskolára, és 1905. október 1-jén megkezdte tanulmányait Bécsben, melyeket „igen jó" összeredménnyel 1907. október 15-én fejezett be, immáron főhadnagyként, mely rendfokozatba 1906. május 1-jével nevezték ki.

A Hadiiskolát újabb tanulás követte, a leobeni bányá­szati főiskolára került hallgatónak, melyet „kitűnő" ered­ménnyel 1909. július 31-én fejezett be. Ekkor már a ma­gyar mellett kitűnően beszélt németül és jól angolul és franciául.

1909. augusztus 1-jével osztották be a „Műszaki Kato­nai Bizottság"-hoz és ott teljesített szolgálatot egésszen 1914. július 28-áig. A bizottságnál volt az V. számú gyártá­si részleg laboratóriumának vezetője, a részleg vezetője, az 1/1. részleg referense is, miközben 1911. január 1-jével századossá nevezték ki. Az első világháború kitörését kö­vetően, 1914. július 28-ától 1916. február 7-éig a cs. és kir. 4. (később IV.) hadtest parancsnokságának tüzérségi elő­adója volt, 1916. május 1-jétől tüzértörzskari őrnagyi rend­fokozatban.

Későbbi katonai szolgálatára vonatkozóan nem rendel­kezünk adatokkal, de az ismert, hogy 1918. augusztus 1-jével már alezredes a tüzértörzskarban.

Az 1920. december 10-én már vezérkari ezredesi rend­fokozatban szolgáló Rumpelles Kornél feladata lett, hogy a közös hadseregben szerzett ismeretei és tapasztalatai alapján létrehozza a magyar hadsereg számára nélkülöz­hetetlen intézetet. Rumpelles erőfeszítéseit a parancsnoki poszton eltöltött 15 esztendő alatt siker koronázta. Az ak­kori Horthy Miklós úton korszerű, sok új eszközt kifejlesz­tő intézet jött létre, melynek parancsnoka előbb tábornok, majd altábornagy lett beosztásában. 1934. október 24-én kelt kormányzói elhatározásával az államfő a hadmérnök­kar főnökévé is kinevezte, majd 1935. május 1-jével a Honvédség Főparancsnokának tüzérségi szemlélője lett. E beosztását 1936-ban, Budapesten bekövetkezett haláIáig töltötte be. Nem tudható pontosan, hogy ezen beosz­tásba történt kinevezésével vált-e meg a Haditechnikai In­tézet parancsnoki beosztásától, mert az őt követő Cziegler Gusztáv hadmérnöktörzskari ezredes pontos ki­nevezése nem ismert, és 1936-ban találkozni nevével elő­ször mint a HTI parancsnokáéval.

Cziegler Gusztáv 1885. december 26-án született Bu­dapesten, római katolikus családban. Apja Cziegler Ven­cel korán elhunyt, anyja Axmann Anna nevelte őt és test­vérét is. Nem kizárható, hogy esetében is a taníttatás költ­ségei miatt jött számításba a katonatiszti hivatás, melyre a már Mödlingben működő cs. és kir. Műszaki Katonai Aka­démián készült fel 1904 és 1907 között. 1907. augusztus 18-án avatták tüzér hadnaggyá a cs. és kir. 12. hadosztály tüzérezredhez, ahol ütegszolgálatot teljesített. Amikor 1913-ban a Magyar Királyi Honvédség a gyalogság és a lovasság mellé megkapta a harmadik fegyvernemet, a tü­zérséget, Cziegler Gusztáv átlépett a honvédséghez és az 1. honvéd tábori ágyús ezrednél szolgált. Az első világ­háborúban, 1914. és 1916. között 24 hónapot töltött az arcvonalban az 1912. november 1-jétől főhadnagyként szolgáló fiatal tiszt. 1916-ban a Ludovika Akadémiára ke­rült ahol - akkor már századosként volt (1915. szeptember 1.) - tüzérismereteket, ábrázolómértant, tüzérfegyvertant tanított, de ő volt a tüzéranyag és a mintaterem kezelője is. A Monarchia összeomlását követően továbbra is a Ludovika Akadémián maradt, ott tanított a Tanácsköztár­saság időszakában is. Az 1919. júniusi un. „ludovikás el­lenforradalomban" való részvétele miatt halálra ítélték, de az antant misszió olasz tagjának, Guido Romanellinek közbelépésére őt sem végezték ki.

Őrnagyi és alezredesi kinevezésének időpontja az 1920-as évekre esik, ugyanezen időszakban végezte el a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemet is. Azt követően nevezték ki a Központi Átvételi Bizottság elnökének, ezt a beosztását 1931. március 15-éig 111 töl­tötte be, 1930. november 1-jétől hadfnérnökkari ezredesi rendfokozatban. A KÁB elnöki tisztéből történt felmentése után a HTI 3. szakosztályának lett a vezetője és valószí­nűsíthetően 1935. május 1-jével Rumpelles Kornél utóda­ként az intézet parancsnoka.

Parancsnoki működésének időszakára esett az olasz és német haderő hasonló intézeteivel való szorosabb együtt­működés. Cziegler Gusztáv szinte minden olyan magyar katonai delegáció tagja volt, amely Olaszországban, illet­ve Németországban haditechnikai és fegyverbemutatón részt vett. Résztvevője volt a fegyverzetvásárlási és li­cencvásárlási tárgyalásoknak is. Intézeti parancsnoki évei során 1938. május 1-jével tábornokká, 1940. február 1-jé­vel a hadmérnökkarból hadiműszaki törzskarrá átalakult testület főnökévé, majd 1940. november 1-jével altábor-naggyá nevezték ki.

A ténylegesen letöltött harminchat szolgálati év után került nyugállományba 1942. február 1-jével (másutt szeptember 1-jével). Már mint nyugállományú altáborna­gyot nevezték ki 1944. január 24-én - 1946. december 31-ig - terjedő időszakra a Hadiműszaki Tanács tagjává. A bekövetkezett változások - a második világháború el­vesztése, szovjet megszállás - miatt érthetően ezen ide­jét nem töltötte ki. 1945-ben rövid időre letartóztatták, majd Svájcba emigrált. 1948 és 1952 között a Dominikai Köztársaságban élt, de a romló politikai és gazdasági helyzet miatt visszatért Svájcba. Svájcban Solothurnban élt és közel 80 éves koráig egy vasöntöde laboratóriumá­ban dolgozott. 1966. június 6-án hunyt el. Hamvait Ma­gyarországra szállították és a Farkasréti temetőben he­lyezték örök nyugalomra.

A németül kitűnően, de franciául és olaszul is beszélő tábornok parancsnoki működése idején a Haditechnikai Intézet számos fejlesztésen dolgozott és ért el figyelemre méltó eredményeket.

Cziegler Gusztáv nyugállományba vonulását követően olyan parancsnok került az intézet élére, aki már hosszú évek óta az intézet munkatársa volt. 1942. november 15-ével hihalmi Harmos Zoltán vezérőrnagyot állította az ál­lamfő az intézet élére.

Harmos Zoltán 1893. február 14-én született Vácott, el­szegényedett kisbirtokosi családban. A ciszterciek egri gimnáziumában tett érettségi vizsgát követően a mödlingi cs. és kir. Műszaki Katonai Akadémián tanult 1910 és 1913 között. 1913. augusztus 18-án avatták tüzér had­naggyá a cs. és kir. 19. tábori ágyús ezredhez. Az első vi­lágháború harcaiban 43 hónapig teljesített frontszolgálatot mint tüzértiszt és lett főhadnagy 1915. május 1-jével. Ács. és kir. 34. tábori tüzérezreddel végigharcolt első világhá­borút követően a nemzeti hadseregben a miskolci 7. tüzér­osztálynál töltött rövid idő után a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen szerzett általános mér­nöki diplomát a németül kitűnően, angolul, franciául jól és olaszul is beszélő Harmos Zoltán. Még az egyetemi évek előtt, 1921. szeptember 1-jével lett százados, majd 1929. november 1-jével őrnagy. 1926. február 1 és 1930. márci­us 1 között Harmos Zoltán a HM 3/d. osztályán szolgált, mint beosztott hadmérnökkari tiszt. 1930. március 1-jével került át a Haditechnikai Intézetbe ahol előbb beosztott tiszt, majd 1934. április 26-ától az 1. szakosztály vezetője volt. Még 1932-ben a gyalogsági puska- és géppuskalő­szer korszerűsítéséért végzett munkájáért kormányzói dicsérő elismerésben (Bronz Signum Laudis) részesült.

1934. november 1-jével alezredes, 1938. november 1-jé­vel ezredes lett. Mint ezredest nevezték ki a HTI parancsno­kának helyettesévé 1940. március 1-jével. Ugyanazon év őszén beosztásának megtartása mellett megbízták - mi­niszteri biztosként - a harckocsigyártás ellenőrzésével.

1942. október 1-jén - szeptember 29-i ranggal - vezér­őrnaggyá nevezték ki, majd ugyanazon év november 15-ével a Haditechnikai Intézet parancsnoka lett. 1944. július 1-jével lett altábornagy, és a honvédség Németországba történő kitelepülése során az intézet kitelepítését irányí­totta. Több alkalommal került összetűzésbe a nyilas veze­téssel, de beosztását 1945. április 29-én történt amerikai hadifogságba eséséig ellátta.

1946. február 2-án tért haza a hadifogságból. Magyaror­szágon rövid ideig vizsgálati fogságban volt, majd szabad­lábra helyezték. Az új honvédség nem tartott igényt szol­gálataira, 1946. szeptember 1-jével nyugállományba he­lyezték. Nyugdíját rövidesen elveszítette, majd 1949 és 1950 között egy tervezőintézetnél volt „organizátor". 1950. április 14-én internálták, és csak 1953. szeptember 20-án szabadult Kistarcsáról. 1953. szeptember 20-a és 1956. június 30-a között rendőri felügyelet alatt állt. 1958. április 23-án hunyt el Budapesten.

Forrás cikk: 
HM Haditechnikai Intézet 1920-2000 - limitált belső kiadás

FansBRANDS

Eredeti Forma1 termékek