Prokob Tibor-Berkovics Gábor: Radarfejlesztések Magyarországon a második világháború alatt a Haditechnikai Intézet irányításával

A II. világháború során az egyik legfontosabb katonai feladat (különösen a hátországban) a repülőgépek időbeli felderítése, a riasztás, a folyamatos, pontos, minimális késedelmi idejű tájékoztatás, a vadászrepülők és légvédelmi tüzéreszközök aktivizálása, időbeni harcbavetése volt. A háború elején kialakított figyelő és jelentő rendszer lehetőségei nem biztosították a korai és pontos légihelyzet információt a légvédelmi feladatok hatékony megoldásához.

Anglia, Japán, az USA és a Szovjetunió a háború kezdetétől fogva fejlesztette a rádiólokációs eszközeit. 1940-ben az angliai légvédelem elsődleges riasztását (angliai légi csata) már ezen eszközökből kialakított korai előjelző rendszer biztosította. A radarok alkalmazhatóságát kezdetben nagy hely- és energiaigényük erősen korlátozta. A magnetron, feltalálása és alkalmazása, -mint az impulzusüzemű radar mikrohullámú-adócsöve -jelentősen csökkentette az előbb említett problémákat. 1942-ben az angolok átadták a magnetron dokumentációját az amerikaiaknak is.

A német légvédelem radarjainak felhasználása a II. világháborúban
Seeburg-Tisch irányítóasztal, a légihelyzet ábrázolása egy német harcállásponton
A német légvédelem radarjainak felhasználása a II. világháborúban
Seeburg-Tisch irányítóasztal, a légihelyzet ábrázolása egy német harcállásponton

 

1942 nyaráig Magyarországon önálló rádiólokátor létrehozásával nem foglalkoztak, ezért a Magyar Honvédség német importra és segítségre szorult. Jáky alezredes (1897-1945) és Huba százados i útja után, ahol a német híradó felszerelést és különösen a mikrohullámú technikát tanulmányozták, a Magyar Királyi Honvéd Haditechnikai Intézet (HTI) javaslatot tett a kísérletek megkezdésére. A HTI önálló, hazai tervezést és gyártást akart bevezetni. A javaslat egyik alapja az volt, hogy Magyarországon a Tungsram Rt. (Európa harmadik legnagyobb izzólámpa és rádiócsőgyára volt ebben az időben) kutatólaboratóriumában dr. Bay Zoltán (1900-1992) vezetésével 1936-tól mikrohullámú adócsöveket terveztek, és német illetve holland licence alapján is többféle adó és vevőcsövet gyártottak. Dr. Bay Zoltán a magyar tudomány egyik kiemelkedő alakja volt. A honvédelmi miniszter megbízta a professzort, hogy a magyar hadsereg számára a vezetése alatt álló kutatócsoporttal dolgozza ki a radartechnika elméletét és végezze el alapkísérleteit. A katonai vezetés 150000 pengőt biztosított a kísérleti minta fejlesztésére. A német Freya alapján elkészítendő radarok (hazai fedőneve Viktor, majd később Sas lett) tervezésére, szerkesztésére, gyártására tehát volt elegendő pénz. Négy darab elkészítését tervezték, melyre 400000 pengőt biztosított a Honvédelmi Minisztérium. A gyakorlati kidolgozást a Standard Villamossági Rt-nél, dr. Istvánffy Edvin igazgató vezetésével és a HTI szakembergárdájának segítségével végezték el. A mai napig sem tisztázott a kapcsolat a Budapesti József Nádor Műegyetemen dolgozó profesz-szorok és az Egyesült Izzóban elszigetelten dolgozó „be-soroztatott munkaszolgálatos" szakemberek között. A telefon-tilalom miatt a cédulákra írt kérdéseket és válaszokat maga dr. Bay vitte és hozta - több a kutatásban résztvevő visszaemlékezése szerint is. Négy alap típus rendszerbe állításáról volt szó:

  • Kereső radar, Freya (felderítési távolsága 120 - 300 km);
  • Légvédelmi tűzvezető radar,  kis Würtzburg vagy Würtzburg-Dora (felderítési távolsága mintegy 30 km);
  • Vadász rávezető radar, nagy Würtzburg vagy Würtzburg-Riese (felderítési távolsága 40 - 75 km);
  • Vadász fedélzeti radar, Lichteinstein.

A Freya alapján a Sas, a Würzburg-Dora alapján a Borbála, a Würtzburg-Riese alapján a Bagoly és a Lich-tenstein alapján a Turul magyar radarok fejlesztése folyt.

A Freya fedőnevű német kereső radar a magyar Sas radar ez alapján készült
Freya és Würzburg-D radarok
A Freya fedőnevű német kereső radar a magyar Sas radar ez alapján készült
Freya és Würzburg-D radarok

 

A dr. Jáky József ezredes (gépészmérnök, „a műszaki tudományok doktora" a HTI rádiótechnikai szak. o. osztályvezető) vezette csoport ismételten kétnapos látogatást tett ban a „Luftwaffen-befehls-haber-Mitte" cégnél. Az ezredes jelentésében megemlítette, hogy szakirányú kérdéseikre gyakran kitérő, vagy elnagyolt, általános válaszokat kaptak. Dr. Jáky ezredes ekkor elsősorban azonnali radar vásárlást, másodsorban pedig a gyártási licence-k megszerzését javasolta. A vadászrepülő, a légvédelmi tüzér, valamint a honi légtérfelderítő rendszernél is rendszeresíteni akarták a rádiólokátorokat. A németek mindösszesen három Freya-t és két Würzburg-D-t ígértek. A radarok licencének átadása elől elzárkóztak.

A honvédelmi miniszter 1943. március 5.-Í hatállyal megbízta dr. Jáky József ezredest, miniszteri biztosként, a magyar radar rendszer kialakításának, elkészítésének vezetésével. Közvetlenül a miniszterhelyettesnek volt alárendelve. Feladata volt az ország rádió és villamos iparának a feladat végrehajtásába való bevonása, a Bay csoport munkájának irányítása olyan számvetéssel, hogy a kísérletek és a fejlesztés még 1943 végére befejeződjenek, s a következő évben megkezdődjön a tömeggyártás. Konkrét felhatalmazást kapott arra is, hogy szükség esetén más iparágak - nehézipar és precíziós mechanika -gyárait is bevonja a munkába. 1943 januárjában a németek a gyártási licenceket továbbra sem voltak hajlandóak átadni. A Bay csoport elkészítette a Sas radar áramköri számításait, és a rendszerterv egyes részeit. Az áramkörök egy részét megépítették és kísérletekkel ellenőrizték működésüket. A mintaberendezés tervezési munkáit és a kísérleteket HTI-ben és a Standardnál végezték el. Ezután a Sas radar gyártása még az évben megkezdődhetett. A légvédelmi tüzérség és a vadászirányítás számára szükséges radarok kísérletei folytatódtak. A németek májusban átadtak a magyar hadseregnek három Würzburg-D-t, a légvédelmi tüzérség részére, majd novemberben újabb kettőt. „A HTI elkészítette a radarok értékelésére szolgáló műszerrendszert, és javasolták a tavasszal megérkezett három darab eszköz négy hetes csapatpróbáját a Budapesti Légvédelmi Kerületnél."

A Würzburg-D-ket a budapesti tűzrendszer ütegeihez (Csepel, Kis-Svábhegy, Megyer) osztották be. Szeptemberben megérkezett az első kereső, távolfelderítő rádiólokátor állomás (Freya) is ból. A HM novemberben úgy döntött, hogy a gyár rendelkezésére bocsátja a kelenföldi autóbuszgarázs csarnokát és kétmillió pengő hitelt. A HM elfogadta a Standard azon javaslatát, hogy a kölcsönt kész eszközökkel törleszthessék 1945 végéig. Vázolták a lokátor gyártás jelenlegi helyzetét, és várható perspektíváit is. Ezek alapján a következő táblázatban látható eszközmennyiségre lehetett számítani a következő időszakban.

Würzburg-Riese vadászirányító radar
Würzburg-D légvédelmi tűzvezető radar
Würzburg-Riese vadászirányító radar
Würzburg-D légvédelmi tűzvezető radar

 

Dr. Jáky ezredes májusban, majd július elején jelentést tett a vezérkarnak az általa vezetett területről. Határozott és igen gyors munkát végeztek. A dr. Bay Zoltán vezette csoport nagyon komoly eredményeket mutatott fel úgy a tervezés és a gyártás előkészítés, mind a kísérletezés területén. A magyar lokátorok szerkesztésénél egyrészt közismert elgondolásokat, másrészt általuk kikísérletezett, teljesen önálló eljárásokat valósítottak meg, melyek felkeltették a németek érdeklődését is. Ennek eredménye volt például az, hogy a Sas felderítési távolsága később nagyobb volt a Freya-énál. Az Egyesült Izzó egyik épületének tetején új kísérleti laboratóriumot állítottak fel, és a katódsugárcsövek fejlesztésében jelentős haladást sikerült elérniük. Úgy az adó, mint a vevőcsövek tervezése olyan stádiumban volt, hogy meg lehetett kezdeni a tömeggyártásukat. Elkészítették a tüzérségi lokátor (Borbála) „általános elrendezési" rajzát. Dr. Jáky ezredes a mechanikus szerkesztési feladatokkal megbízta a GANZ-ot és a GAMMA-t. Lehetségesnek tartotta, hogy évvégére vagy a következő év elejére egy darabot a magyar ipar el tud készíteni. A vadászirányító lokátor (Bagoly) munkálatai is jól haladtak. A Bagoly és a Borbála tulajdonképpen csak mechanikus felépítésében különbözött, az elektromos berendezésük alig. A legjelentősebb eltérés a parabola tükör nagyságában volt. Dr. Jáky a vadászirányító rádiólokátor mechanikus munkáival is megbízott magyar cégeket. Ezt a feladatot a győri Vagon és Gépgyár, valamint a MÁVAG kapta. Az 1942 végén megrendelt, 4 darab kereső radarból ekkorra (július) 1 darab elkészült. Ezt kísérleti példánynak tekintették, és az üzemeltetés tapasztalatai alapján akarták módosítani a gyártás alatt álló három berendezést. Mivel a vezérkar ragaszkodott hozzá, ezért megkezdték a magyar, vadászrepülőgépbe szerelhető radar (Turul) tervezési munkáit is. Dr. Jáky ezredes augusztusra kidolgozta a kereső és tüzér lokátorok országos telepítési hálózatát is.

1943 szeptemberében elkészült a Standard művekben a második, a tapasztalatok alapján módosított, javított Sas radar is. November 2.-án Dr. Jáky ezredes jelentette a vezérkarnak, hogy a magyar gyártású kereső radarból kettő, rendelkezésre áll. Ezekből az egyiket augusztusban telepítették a jánoshegyi Erzsébet kilátónál. A telepítési hely azonban nem volt megfelelő, ezért Dr. Jáky ezredes Sárit javasolta a kereső radar új állomáshelyének. Innen is képes volt a Sas a budapesti tűzrendszer három darab Würzburg-D-jének vezetésére. A sári telep (a HTI kísérleti műhelye is ott volt) decemberben elkészült, és 20.-ától megkezdte működését. A második Sas radart éjjeli vadászirányításra tervezték. Telepítési helyként Jászkisér mellett döntöttek. Ez a radar és a hozzátartozó telep 1944 elején kezdte meg működését. A HTI irányításával kifejlesztett Sas radarok kitűnően működtek, s különlegesen jó feltételek mellett, időnként még 500 kilométeres távolságban is képesek voltak detektálni a célokat. Dr. Jáky ezredes javasolta az elkészült radarok „berepülését", majd december 1-től rendszerbe állítását. Megoldották a telep híradó hálózatba kapcsolását is.

A magyar Borbála gyártása is folyamatban volt a Standard műveknél, azonban a három tűzvezető radar készítése leállt a német megszálláskor 1944. március 19-én.

A vadászirányító radarok végül is csak a gyártás megkezdése, illetve a tervezés szakaszáig jutottak. A repülőgépbe szerelhető Turul első példánya beépítésre került egy repülőgépbe, amelyet 1944 nyarán az RHI berepült és kipróbált. Az év végére a magyar légvédelem rendelkezésére állt - bár nem volt még az összes eszköz telepítve, berepülve - 4 darab kereső (ebből kettő darab hazai gyártású, Sas), 5 darab Würzburg-Dora légvédelmi tüzér tűzvezető (valamennyi német import), és 2 darab Würzburg-Riese vadászirányító (úgyszintén német import) radar. A hadsereg rendelkezésére állt tehát egy olyan eszközrendszer, mely alapját képezhette a modern hazai légvédelem megteremtésének. Erre azonban a hadi események és bizonyos szempontból a német megszállás már nem adtak lehetőséget. November 23.-án a HTI parancsnoka, Harmos Zoltán vezérőrnagy és Dr. Jáky egyaránt kérte a Bay csoport megbízásának meghosszabbítását 1944. december 31-ig. Véleményük szerint még legalább a következő év szükséges a kutatások, kísérletezések és tervezések befejezéséhez. Legfőbb eredményként Harmos a következőt jelölte meg: 3 alapvető rádiólokátor típusból 1944-re saját gyártású eszközzel fogunk rendelkezni, így képesek leszünk az összes hazai igény, mintegy 300 darab rádiólokátor, legnagyobb részének gyártására.

1. táblázat

2. táblázat

A zseniális szervező, Dr. Jáky József ezredes életét vesztette a magyarországi bombázások során. A magyar radarok fejlesztését titkosan kezelték, majd a legyártott minta berendezések dokumentációját az 1960-as években a HTI-ben megsemmisítették. A magyar radarokról ezért nem áll rendelkezésre sem fénykép sem hiteles műszaki dokumentáció. A cikk ezért levéltári anyagokra, visszaemlékezésekre és a német radarokkal kapcsolatban az Interneten lévő német és lengyel adatokra támaszkodik.

Lichtenstein repülőgép fedélzeti radar

Lichtenstein repülőgép fedélzeti radar

 

A téma iránt érdeklődők további információkat találnak a II. világháború alatti rádiólokátor kutatásról és fejlesztésről a HADITECHNIKA 1977/1 és 1982/1 számaiban, ahol a fejlesztőmérnökök egyike, Dr. Budincsevics Andor írja meg visszaemlékezését a magyarországi rádiólokátor-kutatásról.

Prokob Tibor mk. alezredes, Berkovics Gábor mk. alezredes

Forrás cikk: 
HM Haditechnikai Intézet 1920-2000 - limitált belső kiadás