Dr. Hajdú Ferenc: Leipniker Artúr mérnök ezredes

 

Leipniker Artúr mérnök ezredes hadmérnöki pályafutását a Haditechnikai Intézetben kezdte, ahol minden szakmai lépcsőt végigjárva, parancsnokként került nyugállományba. Nyugállományba vonulása után sem szakította meg kapcsolatait a szakmával és egykori kollégáival. Részt vett a szakma rendezvényein és értékes tanácsaival, észrevételeivel segítette a fiatal mérnökök munkáját.

Leipniker Artúr mérnök ezredes

A Csepel Motorkerékpár Gyárból 1949-ben, 2 évvel a Haditechnikai Intézet újjáalapítása után, rajzolói beosztásban került az Építési és Erődítési osztályra, amelynek akkor Gerendás István tábornok volt a vezetője. (Gerendás Istvánt később a Budapesti Műszaki Egyetemen alapított Hadmérnök Kar parancsnokává nevezték ki.)

Leipniker Artúr pályája kezdetén a legjobbaktól tanult. 1947-től az 1950-es évek elejéig a HTI törzsállománya a „királyi" HTI tapasztalt hadmérnökeiből állt, akik közül visszaemlékezésében szeretettel és tisztelettel emlékezett meg dr. Feimer Lászlóról, aki részt vett a Keleti-Kárpátok erődítéseinek megtervezésében és megépítésében, Dékány Sándorról, aki optikai rendszerek tervezését végezte, Eperjesi Antalról és Nagy Artúrról, akik a lövegtervezés és gyártás szakemberei voltak, valamint Liszka Györgyről, aki a páncélosokkal és gépjárművekkel kapcsolatos kérdések szakembere volt. A tőlük tanultak alapozták meg szakmai munkáját.

Az '50-es évek elején szovjet méretfelvételezés, vagy szovjet licenc alapján távcsövek, megfigyelőműszerek, személyi távcsövek, teodolitok gyártásvezetésével foglalkozott, majd vegyi és sugárzásvédelmi kérdések foglakoztatták. Először csak alapvető kísérleti munkát végzett, majd 1957-től a Vegyivédelmi Főnökség eszközeinek kifejlesztésén dolgozott, egy új szakág előfeltételeit teremtette meg. Fejlesztői pályafutása alatt kb. 50 témát dolgozott ki és fejezett be. 1977-78-tól először a HTI parancsno­kának tudományos helyettese, utána a parancsnok első helyettese, majd 1982-től először megbízott parancsnok, később - 1986-ig - kinevezett parancsnok volt.

1986-tól 1990-ig műszaki tanácsadóként dolgozott a Műszeripari Kutató Intézetben. 1990 és 1993 között pedig egy műszaki fejlesztéssel foglalkozó cég ügyvezetője volt. Pályafutása alatt egy könyvet és több mint 20 szakcikket publikált (ebből 6-ot a Haditechnikában) különböző folyóiratokban. Munkássága elismeréseként megkapta a Kiváló Feltaláló kitüntetést. Az Egyetem Szenátusa aranydiploma adományozásával ismerte el értékes mérnöki tevékenységét.

Távozásával nagy idők tanúját veszítettük el, akire hálás szívvel emlékezik az utókor.

Forrás cikk: 
Haditechnika 2018/5.