A Haditechnikai Intézet szerepe a hazai haditechnikai fejlesztésben
(HM Haditechnikai Intézet 1920-2000; 4-6. oldal)
Az Osztrák-Magyar Monarchia időszakában a közös hadsereg technikai fejlesztését végző intézet 1918-ig Wiener Neustadtban működött. A fiatal önálló magyar állam első feladatai között szerepelt a magyar haditechnikai kutatás és fejlesztés kialakítása. 1920-ban a Honvédelmi Minisztérium létrehozta a Magyar Királyi Honvéd Haditechnikai Intézetet, de fél év múlva a nemzetközi fegyverzeti ellenőrzések miatt rejtve, Technikai Kísérleti Intézet néven egyetemi intézetnek álcázva tovább működött. Az Intézet nélkül a Magyar Honvédségnél új haditechnikai eszközt nem lehetett alkalmazni. A fegyverek vizsgálatához szükséges technikai kísérleteknél Hajmáskér és Örkénytábor melletti lőtereket használták.
Az Intézet vezetője hamarosan a hadi műszaki törzskar (hmtk) vezetője lett, aki közvetlenül tárgyalt a miniszterrel és előterjesztési joga volt a kormányzóhoz. Az Intézetnél fiatal, tapasztalt katonatiszt-mérnökök teljesítettek szolgálatot.
A fejlesztési munka számos eredménye közül a bemutatást Dr. Feimer László hmtk. alezredes munkájával kezdjük, aki 1929-30-ban kidolgozta a „K" vasúti híd terveit, ennek 36. M és 41. M változatait a háború során sűrűn alkalmazták, de még ma Újpesten az Északi Vasúti Híd egyes elemei is ebből a háborús készletből kerültek a helyükre.
A WM gyárban épült meg az 1933 óta Nagy-Britanniában áttelepülő Straussler Miklós gépészmérnök váltótalpas, úszóképes V-3 és V-4 harckocsija, valamint az AC-I: III D páncélautója. Ebből származott a WM által gyártott Csaba páncélgépkocsi és az utódjának tervezett Hunor terve. A harcjármű fejlesztés terén elért eredményeket a következő tanulmányban fogjuk majd részletezni
A honvédelmi miniszter 1940-ben a HTI-nél szolgáló Bézler Károly hmtk. ezredest beosztásából felmentve a DIMÁVAG vezérigazgatójának nevezi ki. A HTI-ból áthelyezett tervezőirodában készültek el a 40 mm-es páncéltörő ágyú és a 105 mm-es tarack, de itt honosítják a svéd és olasz lövegeket.
Magyarország a háború során nem kapott élvonalbeli fegyverzetet szövetségeseitől. A háborús kényszer a találmányok, az új konstrukciók hosszú sorát hozta. A negyvenes évek elején Misnay József őrnagy Schárdin német fizikussal együtt tapasztalati úton felfedezi a kommulatív hatást, amelyet magyarázni nem tudtak, de a 43. M harckocsiaknában, a 43. M lövő tányéraknában és a Buzogányvető robbanófejében alkalmazott.
A HTI 1941 körül két titkos szakosztályt hozott létre, a rakéta- és a radarfejlesztés terén. A munka titkosságára jellemző volt, hogy a radar szó helyett a rádióbemérő kifejezést alkalmazták. A katonai részről a radarfejlesztési munkát Dr. Jáky József hmtk. alezredes, a HTI radar szakosztály vezetője vezette és koordinálta. 1943-tól a miniszteri biztosként vezette Dr. Bay Zoltán csoportjának tevékenységét.
Merőben tévedés az az állítás, hogy az Egyesült Izzóban rejtve dolgozó 9 fő fizikus tervezte meg a magyar lokátorokat. Az üzemben az adócsövek készültek és kapcsolási rajzok a szerkezet elveihez. Dr. Istvánfi Edvin műegyetemi tanár tervezte az antennákat, de megvalósítva nem is látta azokat. Az alapadatokat azok a HTI-ben szolgáló katonatisztek szolgáltatták, akik láttak német lokátorokat és módjuk volt az 1943 decemberében Budapestre érkező Dóra lokátorokat a légvédelmi üteg mellett működésben látni, így készült el ennek a magyar változata, a Borbála.
Sajnos nem tudjuk pontosabban nevesíteni a HTI rakéta szakosztály munkatársait, de a kialakított 60 mm-es Páncélrém és a 43. M. Buzogányvető páncéltörő-, és a Lidérc levegő-levegő rakéták már 1944-ben jelezték az új iparágban elért sikereket.


A II. világháború után 1947 őszén létrehozták a Katonai Műszaki Intézetet, amely mostoha körülményei ellenére megkezdte a hadfelszereléssel való technikai tevékenységet. A hamarosan induló hároméves terv megváltoztatja a gazdasági helyzetet, a fejlődő nehézipar jó hátteret nyújt a haditechnikai fejlesztéseknek. 1948 júniusától ismét Haditechnikai Intézet néven egyre bővülő szervezet kezdi el az iparvállalatokkal az együttműködést. A feladat elsősorban a háborús eszközök felújítására és rendszerbeállítására irányult. A fejlesztések között szerepel a 60 mm-es páncéltörő rakéta és a könnyű harcjárműre tervezett 68 mm-es rakétaindító, a gyalogsági 94 mm-es rakétavető, a puskagránát, a kísérleti tüzérségi lokátor. Az elért eredményeket a formálódó katonai együttműködés miatt ezek a fejlesztések hamarosan háttérbe szorulnak és helyettük a szovjet haditechnikai eszközök honosítása lesz az Intézet egyik legfontosabb feladata. Egyes fegyvernemeknél vegyes fejlesztésű haditechnikai rendszereket alkalmaznak. Például az 56 mm-es légvédelmi tüzérrendszernél hazai E-2 lőelemképző mellett a szovjet SZON-9 típusú radart alkalmazták, a lövegeket orosz dokumentáció alapján hazánkban gyártották.
A létrejövő Varsói Szerződés és a KGST-ben megalakuló Hadiipari Bizottság megteremti azt a keretet, amely kialakítja az országok közötti sokoldalú együttműködést és a fejlesztési, valamint a gyártási feladatok tagországok közötti megosztásához vezetett. Hazánk egyes haditechnikai eszközök terén (híradás, rádiófelderítés, stb.) egyre nagyobb feladatokat kap.
A hatvanas évek közepétől a gépesített lövész alakulataink mozgékonysága fokozása érdekében hazai bázison páncélozott harcjármű fejlesztését és gyártását kezdték el. Ez a munka az Intézet talán legnagyobb gazdasági beruházásokat is megmozgató feladata volt. Egyben ez volt az egyik utolsó jelentős fejlesztés, amikor a Magyar Honvédség hazai fejlesztésű haditechnikai eszközt vett át. A VSZ miatt a katona egyéni felszerelésén kívül szinte minden jelentősebb fegyverzet külföldről került be. A hazai fejlesztés a VSZ által nem kezelt feladatoknál, illetve a szovjetfejlesztőknél lemaradó területeken tudtuk érvényesíteni. A hazai közlekedési infrastruktúra fejlesztése során figyelembe vették a honvédelmi érdekeket és az Intézet által vezetett fejlesztői munka eredményeként, elérték, hogy az uszályokra alapozva hidat építsenek. A TS-uszályhíd fejlesztése jelentős gazdasági megtakarításokat eredményezett, Intézetünkben folyó több évtizedes tevékenység egyik legkomolyabb elismeréseként a híd fejlesztői (köztük a HTI munkatársai) Állami Díjat kaptak.
A hetvenes évek közepétől a VSZ és a KGST hatására hazánk hadiipara szinte a kifutó szovjet híradástechnikai, finommechanikai eszközök, egyes gépipari termékek gyártására szűkül. Ez jelentősen befolyásolja a fejlesztést is. A szinte minden területre kiterjedő egységesítési szabványosítási törekvések miatt számtalan összehasonlító vizsgálatot végeztünk. Pedig a fejlesztők olyan új, korszerű eszközöket alkottak, mint a térképészeti célra fejlesztett MTA-I geodéziai iránymérő, ebből a hazai fejlesztésű berendezésből több VSZ tagállam vásárolt. De a rádiófelderítő rendszerek terén is értünk el sikereket.
A nyolcvanas évek elején az új eszközök beszerzése az egész VSZ belül kifulladni látszott. Egyre több korszerűsítési program fogalmazódott meg. Kiemelkedő eredményt értek el a hagyományosnak is nevezhető tűzvezető téren. Az Árpád rendszer már a számítástechnikai fejlettségünket demonstrálta. A fejlesztői a végzett munka elismeréseként megkapták a Zrínyi Miklós Díjat. Az átgondolt fejlesztési terv a pontossága és egyszerűsége miatt volt népszerű. Ezt koronázta meg az összehasonlító lövészet, mely során a korszerűségét és pontosságát a magyar rendszer fényesen igazolta.
A VSZ széthullása miatt üzemeltetési problémák és szükséges nemzetgazdasági átalakulások ellenére a katonai fejlesztők kilencvenes évek elején új javaslatokkal álltak elő.
Árpád tűzvezető rendszer
A Gepárd fegyvercsalád tagjait a célban kifejtett hatás és átlag feletti pontosság emeli & hasonló fegyverek fölé. A megbízhatósága, élettartama miatt kiemelkedő fegyvernek tekintjük a 9 mm-es P9RC pisztolyt és a KGP géppisztolyt. A ballisztikai védőmellény család a megfelelő ballisztikai védelmen kívül kitűnik azokkal az előnyökkel, amelyek viselőjének nemcsak a védelmét, de komfortérzetét is fokozták. Jelentős eredményt értek el a hazai fejlesztők a NATO szakemberek által később elismert légtér-szuverenitási hadműveleti központ elemei fejlesztése során. Itt fontos megemlíteni, hogy a fejlesztések zömét még önállóan kezdték meg a szakembereink, és a NATO csatlakozás után ezeket a fejlesztéseket mind hasznosítani tudtuk. Ezekhez a fejlesztésekhez tartozik a pilóta nélküli repülőgép és az által alkalmazott berendezések terén elért eredményeink.
A múltban a Magyar Honvédségnek meghatározó-, sőt egyes szakterületeken kultúra teremtő és kezdeményező szerepe volt, mint pl. gépjárműgyártásban, a távközlésben. Olyan feladatok kidolgozását támogatta, melyek elsősorban az ipar feladatai lettek volna, a mérés és műszertechnika területén (pl. ionoszférakutatás), a számítástechnika területén, a távközlés területén (pl. új frekvenciasávok használatba vétele, digitalizáció, optika alkalmazása az elektronikában), így azt mondhatjuk, hogy a honvédség a magyar ipar felé kezdeményezőként lépett fel és jó néhány esetben olyan irányokra hívta fel az ipar figyelmét, melyek igen perspektívek voltak.
Külön kiemelést érdemel a honvédség meghatározó szerepe a rádióelektronikai eszközök kifejlesztésében, melyek termékei európai nívón állnak. Bármilyen irányból is nézzük a honvédség és a hazai ipar kapcsolatát, megállapítható, hogy az ipar életére a honvédség serkentőleg hatott.
Ha a jelen tendenciáit nézzük, a meghatározó szerep, súlyában és tartományában is beszűkülő jellegű, de ez csak egy elhamarkodott, nem teljesen átgondolt helyzet kialakításának eredménye, mert egy kis létszámú, de hatékony fegyveres erő ma már egy jobban elektronizált honvédséget jelent.
A fejlettebb honvédség az iparral való magasabb rendű kapcsolatot és együttműködést kíván meg, különösen a NATO csatlakozás teremtette nagyobb külföldi együttműködés lehetőségét nem szabad elveszítenünk.
Az új védelmi elgondolás kialakítása egy sor problémát vet fel, de már most megállapítható, hogy minden eddiginél jobb együttműködés szükséges a honvédség és az ipar között, modernizálni kell a honvédség elektronikai eszközeit és ennek érdekében, mind vertikálisan, mind horizontálisan növelni kell a védelmi elektronikai kutatásokat, fejlesztéseket.
A csökkenő létszám és haditechnikai eszközállomány következtében egyre csökken a reménye annak is, hogy a védelemmel kapcsolatos kutatás-fejlesztési költségek jelentős export nélkül, a gyártásban megtérülnek


A Haditechnikai Intézet az eltelt nyolcvan év során számos eredménnyel igazolta, hogy hazánk tudósai, mérnökei képesek magas színvonalú hadiipari termék előállítására, és amikor a fegyverzet korszerűsítését mérlegelik, fontos ügyelnünk arra a tényre, hogy csak a nagyon gazdag országok engedhetik meg maguknak a teljes fegyver skála külföldi beszerzését, és a külhoni szervizelését. Csak hazai megrendelésekkel lehet megőrizni azt a rohamosan zsugorodó hazai fejlesztői és gyártó bázist, amely képes a bonyolult, összetett követelményeknek megfelelni.
R.T.