D-442 felderítõ úszó gépkocsi /FUG/

A fejlesztés története

A hazai jármûipar mintegy tizenöt éves kihagyás után 1960-ban ismét páncélozott jármû fejlesztésére kapott feladatot. A jármû rendeltetéseként elõírta: ismeretlen harcászati terepszakaszokat és az ott lévõ ellenséges erõt vagy sugárszennyezést felderítse. Legyen képes feladatot az ellenség által megszállt területen kb. ötven km mélységben is sikeresen végezni.

A szovjet katonai vezetés kényszerítette több VSZtagállam iparát a harcjármûgyártás kiépítésére, mivel közölte, hogy a BRDM-1 felderítõ jármûvet nem tudja részükre szállítani, gyártsák saját maguk. Ugyanez lett a BTR-60PB jármûvel is, így épült meg a csehszlovák Topas és a lengyel Skot. A korabeli magyar jármûipar, alapvetõen a Csepel Autógyár, már rendelkezett tapasztalatokkal a katonai jármûgyártásban is. A hatvanas évek elején sorozatgyártásba került a D-344-es, összkerékhajtású, terepjárónak minõsíthetõ katonai tehergépkocsi. A Haditechnikai Intézet elõtervei alapján, a feladat felmérése után 1961 májusában tervezõcsoportot hoztak létre, fõként a Jármûfejlesztési Intézet és a Csepel Autógyár konstruktõreibõl a FUG fejlesztésére. Ez az elhatározás biztosította a fejlesztõk és a potenciális gyártók zavartalan együttmûködését, a hatékony, folyamatos munkát. Az elsõ eredmény már három hét alatt kézzelfogható lett; elkészültek a konstrukciós kialakítás lehetséges változatai. Ennek eredménye a jóváhagyott HMK lett.

A teljes újdonságot az úszótest kialakítása jelentette, ezt célszerûen a Gheorgiu Dej Hajógyárra bízták, és az 1962. február végére vaslemezbõl készített mintadarabként már be is mutatták. A hajótest alakú corpus megformálása nem kerülhetett ellentmondásba a megfelelõ formájú jármûtesttel, hiszen mindkettõnél az „áramvonalas” alak dominálhatott, egyrészt a vízi ellenállás csökkentése érdekében, másrészt a döntött lemezek a lövésbiztonságot növelték.

A FUG gyártását a gyõri Szerszámgyár kapta, amely még a gyártás-elõkészítés idõszakában egyesült az ugyancsak gyõri W. Pick Vagon és Gépgyárral. FUG rendszeresítésére 1963 augusztusában sor kerülhetett. Ezzel a D-442 típusú felderítõ úszó gépkocsi fejlesztése befejezõdött ugyan, de mint a hadseregben szokásos, rövidesen igény merült fel a változatok kialakítására, így például a vegyvédelmi és sugárfelderítõ célokra szolgáló speciális FUG-okra.

Bizakodva az alaptípus sikeres kialakításában, de felismerve annak gyöngéit is, a Haditechnikai Intézet inspirációja nyomán a Jármûfejlesztési Intézetben megkezdték a FUG-II elõterveinek munkáját. Amint láttuk, a D-442 HMK módosítására leginkább a tömeg, illetve a fajlagos teljesítmény miatt került sor. Számolni kellett azzal, hogy az újabb felszerelések miatt ez tovább nõni, illetve a fajlagos teljesítmény csökkenni fog. Az osztrák licenc alapján gyártott 4 hengeres motor teljesítménye már nem volt növelhetõ, valamint egy 6 hengeres Csepel motor beépítése teljességgel lehetetlen volt. A Jármûfejlesztési Intézetben kellõ elõrelátással korábban felvetõdött egy könnyû, gyorsjárású dízelmotor-család – 4, 6 és 8 hengeres – fejlesztésének szükségessége.

A FUG (D.442.00) prototípusa tereppróbánA sorozatgyártás elsõ példánya a gyõri gyár udvaránA FUG sorozatgyártású példánya zárt tetõvel

A FUG (D.442.00) prototípusa tereppróbán A sorozatgyártás elsõ példánya a gyõri gyár udvarán A FUG sorozatgyártású példánya zárt tetõvel

 

Forrás: Hajdú Ferenc - Sárhidai Gyula: A Magyar Királyi Honvéd Haditechnikai Intézettől a HM Technológiai Hivatalig (HM Technológiai Hivatal, 2005)

Fejlesztésben részvevő osztályok: